Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CVIII.
A népélelmezés folyamatos, nagy gond.
„Azt mondta ezután Mózes: Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele (mannával) egy ómert, és őriztesd meg azt jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről! Azt mondta ezért Mózes Áronnak: Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára! Amin t az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg! Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait”. (32-35)(1 éfa = 10 ómerrel) (36)Isten ószövetségi népének élelmezése ezzel megoldódott a pusztai vándorlás idejére. A sivatagi homokon aztán rendszeresen problémát jelentett a víz. Aztán elindult Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztából állomásról állomásra az Úr parancsa szerint, és tábort ütöttek Rafidimban. Itt nem volt ivóvize a népnek. Perbe szálltak ezért Mózessel, és azt mondták: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes megkérdezte: Miért pereltek velem? Miért kísértitek az Urat? A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat? Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem! Azt mondta erre az Úr Mózesnek: Vonulj el a nép előtt, és végy magad mellé, és végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a vízre ütöttél! Aztán jöjj, és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép! Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt” (Kiv 17,1-6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése