Húsvét 3 hete szerda
ApCsel 8, 1b-8; Jn 6, 35-40
„Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen”
Azon a napon, vagyis István diakónus és Krisztusnak első vértanúja pere és megkövezése napján vérszemet kaptak a zsinagógához ragaszkodó zsidók. Úgy vélték, hogy ha a Mestert meg tudták ölni és utána egy ideig csend volt, ezt a módszert hasznosítani lehet később is. Persze, ők nem olvasták –abban az időben nem lévén írott evangélium, nem is olvashatták -, Jézus erre vonatkozó tanítását: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek”. (Jn 15, 18-21) Másutt azt is megemlítette nekik, hogy az üldözések elől szétszóródnak, és így eljuttatják Jézus tanítását nemcsak Zsidó országban, hanem az egész világban is. Ezek a jövendölések most kezdtek beteljesedni. „Az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában… Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljárta k és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust”. (ApCsel 8, 1. 4-5) Fülöp diákonusról van itt szó, nem az apostolról. Az ő igehirdetése talán éppen azért volt ilyen hatásos, mert a vele együtt kiválasztott István hősi példája, tudása, emberszeretete és életét is, feláldozó küldetéstudata is vele munkálkodott.„Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett”. A prédikációkat hallgatók nyilván nemcsak Fülöp ékesszólása nyomán tértek meg tömegesen, hanem vele együttmunkálkodott a Szentlélek is. Mert hiszen a legjobb szónokokat is sokan csak hallgatják, de megtérés csak ott várható, ahol készségesen fogadják Krisztus üzenetét. Ez pedig már természetfeletti ajándék, vagyis kegyelem dolga. Jó példa ennek megvilágítására egy XIX. századi történet. Bossuet-t, Párizs híres szónokát mindig szívesen hallgatták a Párizs-i Notre Dame székesegyházban. Abban az időben élt egy pici falucskában, Ars-ban plébánosként egy olyan paptestvérem, aki nagyon nehezen végezte el a teológiát. Viszont sokat imádkozott, vezekelt, böjtölt. Egyszer megkérdezte valaki Bossuet-től, mi a különbség közte és az Ars-i plébános, Vianney János között. Ritka szép választ adott a világhírű szónok: „Engem meghallgatnak az emberek, és utána elmennek a színházba; őt meghallgatják és elmennek gyónni”. A templomlátogatók is akkor szerencsések vallásosságuk terén, ha imádkoznak prédikáló papjukért, és a Szentlélektől maguknak is kiesdik az értés és javulás kegyelmét. Nekünk is nagyon jólesnék, ha a kegyelem áradna minden szentmise összeredményéből: „Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban”(7-8) Vianney János nyomában járva ezt is megérhetjük.
ApCsel 8, 1b-8; Jn 6, 35-40
„Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen”
Azon a napon, vagyis István diakónus és Krisztusnak első vértanúja pere és megkövezése napján vérszemet kaptak a zsinagógához ragaszkodó zsidók. Úgy vélték, hogy ha a Mestert meg tudták ölni és utána egy ideig csend volt, ezt a módszert hasznosítani lehet később is. Persze, ők nem olvasták –abban az időben nem lévén írott evangélium, nem is olvashatták -, Jézus erre vonatkozó tanítását: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek”. (Jn 15, 18-21) Másutt azt is megemlítette nekik, hogy az üldözések elől szétszóródnak, és így eljuttatják Jézus tanítását nemcsak Zsidó országban, hanem az egész világban is. Ezek a jövendölések most kezdtek beteljesedni. „Az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában… Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljárta k és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust”. (ApCsel 8, 1. 4-5) Fülöp diákonusról van itt szó, nem az apostolról. Az ő igehirdetése talán éppen azért volt ilyen hatásos, mert a vele együtt kiválasztott István hősi példája, tudása, emberszeretete és életét is, feláldozó küldetéstudata is vele munkálkodott.„Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett”. A prédikációkat hallgatók nyilván nemcsak Fülöp ékesszólása nyomán tértek meg tömegesen, hanem vele együttmunkálkodott a Szentlélek is. Mert hiszen a legjobb szónokokat is sokan csak hallgatják, de megtérés csak ott várható, ahol készségesen fogadják Krisztus üzenetét. Ez pedig már természetfeletti ajándék, vagyis kegyelem dolga. Jó példa ennek megvilágítására egy XIX. századi történet. Bossuet-t, Párizs híres szónokát mindig szívesen hallgatták a Párizs-i Notre Dame székesegyházban. Abban az időben élt egy pici falucskában, Ars-ban plébánosként egy olyan paptestvérem, aki nagyon nehezen végezte el a teológiát. Viszont sokat imádkozott, vezekelt, böjtölt. Egyszer megkérdezte valaki Bossuet-től, mi a különbség közte és az Ars-i plébános, Vianney János között. Ritka szép választ adott a világhírű szónok: „Engem meghallgatnak az emberek, és utána elmennek a színházba; őt meghallgatják és elmennek gyónni”. A templomlátogatók is akkor szerencsések vallásosságuk terén, ha imádkoznak prédikáló papjukért, és a Szentlélektől maguknak is kiesdik az értés és javulás kegyelmét. Nekünk is nagyon jólesnék, ha a kegyelem áradna minden szentmise összeredményéből: „Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban”(7-8) Vianney János nyomában járva ezt is megérhetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése