Nagyhétfő
Iz 42,1-7, Jn 12,1-11
„Húsvét előtt hat nappal”
A mai evangélium a virágvasárnapi hozsannás diadalmenet előtti nap eseményeit tárja elénk. „Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár pedig azok között volt, akik vele ültek az asztalnál”. (1-2) Amikor az Úr élete, küldetése nagy eseményeire készül, különös gonddal válogatja meg tennivalóit, és mutat rá nekünk is, mit hogyan jó tennünk. Ez a vacsora, baráti vacsora, búcsú vacsora. Jézus elég gyakran megfordult Lázárénál. Amikor egész napját Jeruzsálemben töltötte el gyógyítással, kemény vitákkal, és másnap is ott akarta folytatni küldetését, alkonyattájban felkerekedett tizenkét apostolával, és indult a Kedron-patak völgyén át a Getszemáni kert melletti úton fel az Olajfák hegyére. Máskor is felsejlettek benne az utolsó szabad óráinak történései, tehát tudatosan készült a szenvedésekre. Ma, amint ismét arra vitt az útja, talán éppen azt latolgatta szívében, hogy hat nap múlva ide hozom enyéimet, ők majd bensőségesen imádkoznak, én pedig vívom a haláltusámat. Közben-közben közéjük vegyülök, hogy lássák gyötrődéseimet, és tán megosztják velem a szörnyű órák egyedüllétét. Azaz jó lenne, ha így történnék, de látta pontosan, hogy mindenki békésen alszik majd a hatodik estén. Ma viszont még baráti körben búcsúvacsorát készítenek neki. A mindig kedves jó barát, most pedig a feltámadás után százszor boldogabb Lázár, húga, a szorgalmas és ügyes háziasszony, Márta és Mária, aki Jézus szavait mindig olyan figyelmesen hallgatta. De lehettek más vendégek is, akiket a család hívott meg, akikben Lázárék erősítették a Jézus-barátságot. De amint hallottuk, „a zsidók közül sokan megtudták, hogy itt van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból”. (9) A hitüknek még kellett az óriási csoda, hisz Jézus személye körül sok volt a vita. A zsidó vezetők halálra keresték, nem volt könnyű eldönteni, Isten Fia, vagy csaló?„Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárdusz olajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával”.(3) Jézus örült ennek a szeretetnek. Születése éjszakájára Édesanyja szeretetén kívül semmit sem fogadott el. Az a hatalmas szeretet változtatta a bárányistállót Jézus számára ajándékká. Most hat nappal a szenvedése előtt megvédi ezt a másik Máriát Júdás megjegyzésével szemben, hogy költötték volna az árát a szegényekre: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek”. (7-8) Szegények vannak bőven ma is. A pénztáros Júdásnak is vannak követői: „Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta”, (6) magát gazdagította a szegények helyett. Most is minden önzetlen szeretet-gyakorlás, amit bárkinek adunk, Jézus keze által a mi javunkra fordítódik. Jézusnak igazán az tetszik, ha a szegényeknek nem alamizsnát adunk, hanem becsületes emberekre bízzuk sorsukat, hogy önbecsüléssel boldogan éljenek a maguk emberségéből.
Iz 42,1-7, Jn 12,1-11
„Húsvét előtt hat nappal”
A mai evangélium a virágvasárnapi hozsannás diadalmenet előtti nap eseményeit tárja elénk. „Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár pedig azok között volt, akik vele ültek az asztalnál”. (1-2) Amikor az Úr élete, küldetése nagy eseményeire készül, különös gonddal válogatja meg tennivalóit, és mutat rá nekünk is, mit hogyan jó tennünk. Ez a vacsora, baráti vacsora, búcsú vacsora. Jézus elég gyakran megfordult Lázárénál. Amikor egész napját Jeruzsálemben töltötte el gyógyítással, kemény vitákkal, és másnap is ott akarta folytatni küldetését, alkonyattájban felkerekedett tizenkét apostolával, és indult a Kedron-patak völgyén át a Getszemáni kert melletti úton fel az Olajfák hegyére. Máskor is felsejlettek benne az utolsó szabad óráinak történései, tehát tudatosan készült a szenvedésekre. Ma, amint ismét arra vitt az útja, talán éppen azt latolgatta szívében, hogy hat nap múlva ide hozom enyéimet, ők majd bensőségesen imádkoznak, én pedig vívom a haláltusámat. Közben-közben közéjük vegyülök, hogy lássák gyötrődéseimet, és tán megosztják velem a szörnyű órák egyedüllétét. Azaz jó lenne, ha így történnék, de látta pontosan, hogy mindenki békésen alszik majd a hatodik estén. Ma viszont még baráti körben búcsúvacsorát készítenek neki. A mindig kedves jó barát, most pedig a feltámadás után százszor boldogabb Lázár, húga, a szorgalmas és ügyes háziasszony, Márta és Mária, aki Jézus szavait mindig olyan figyelmesen hallgatta. De lehettek más vendégek is, akiket a család hívott meg, akikben Lázárék erősítették a Jézus-barátságot. De amint hallottuk, „a zsidók közül sokan megtudták, hogy itt van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból”. (9) A hitüknek még kellett az óriási csoda, hisz Jézus személye körül sok volt a vita. A zsidó vezetők halálra keresték, nem volt könnyű eldönteni, Isten Fia, vagy csaló?„Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárdusz olajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával”.(3) Jézus örült ennek a szeretetnek. Születése éjszakájára Édesanyja szeretetén kívül semmit sem fogadott el. Az a hatalmas szeretet változtatta a bárányistállót Jézus számára ajándékká. Most hat nappal a szenvedése előtt megvédi ezt a másik Máriát Júdás megjegyzésével szemben, hogy költötték volna az árát a szegényekre: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek”. (7-8) Szegények vannak bőven ma is. A pénztáros Júdásnak is vannak követői: „Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta”, (6) magát gazdagította a szegények helyett. Most is minden önzetlen szeretet-gyakorlás, amit bárkinek adunk, Jézus keze által a mi javunkra fordítódik. Jézusnak igazán az tetszik, ha a szegényeknek nem alamizsnát adunk, hanem becsületes emberekre bízzuk sorsukat, hogy önbecsüléssel boldogan éljenek a maguk emberségéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése