Nagyszerda
Iz 50,4-9a; Mt 26,14-25
„Egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment az főpapokhoz”
Minapi elmélkedésükből visszaidézzük a tényt: amikor Júdást Jézus megfeddte Lázáréknál, hogy ne bántsa Máriát nagylelkű ajándékáért, ő sértődötten kiosont a házból. Átment az Olajfák hegyén Jeruzsálembe, és bezörgetett a főpaphoz. Vele, mint a mai evangéliumban is olvastuk, megalkudtak harminc ezüstpénzben, hogy ezért az összegért alkalomadtán kezükre adja Jézust. Azután visszaosont Lázárékhoz Betániába. Másnap nyilván részt vett a hozsannás ünnepi menetben. Aztán türelemmel várt az alkalomra. Nagycsütörtökön aztán megtudta, hogy a bárányvacsora után kimennek az Olajfák hegyére. A vacsorát Jézus megrendelte. Estefelé a helyszínre érkeztek Jézussal együtt a tanítványok is. Máté hangsúlyozza, hogy az előírt időpontban, amikor a vacsoracsillag feltűnt az égen, Jézus, mint házigazda asztalhoz ültette tanítványait. Elmondta az Egyiptomból való szabadulás történetét, majd hozzáláttak a húsvéti bárány elfogyasztásához. Római szokás szerint az asztal mellé rakott kereveteken könyökölve fogyasztották a sült bárányt kovásztalan kenyérrel. Közel ezerháromszáz évig ez a sültbárány emlékeztetett arra minden zsidó családot, hogy eljön majd a Messiás, az Isten Báránya, és az ő feláldozása megszabadítja az összes embert bűneitől. Jézus asztalának étke most hivatalosan utoljára került elfogyasztásra, hiszen másnap délen Ő maga lesz az áldozati bárány, akit a keresztfán iszonyú kínok közt ölnek meg. Az Ő halála után már értelmetlen lesz egyetlen más bárány, netán a bárányok ezreinek levágása és megsütése is. Ezt az ünnepi pillanatot keserítette meg Jézus bejelentése: „Bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem”. (21) Egy közülük? Jézust árulja el? Az áruló köztudottan aljas és megvetés tárgya volt minden társadalomban. Jézust, az élő Isten Fiát elárulni pedig a világ legnagyobb vétke, gyalázata volt. S ezt egy apostol követi el? Hihetetlen! De Jézus szava eskü alatt hangzott el! Ki lehet az az átkozott, aki erre képes? Felháborodva egyenként kérdezik magukra mutatva: „Csak nem én vagyok az, Uram?” (22) János evangélista pontosan leírja ezt a jelenetet: Péter az Úr felett kimagasodva intett Jánosnak, hogy kérdezze meg Jézust. Ő pedig azonnal megmondta, meg is mutatta: Akinek a tálba mártott falatot nyújtom, ő az. És máris Júdás kezébe adta a kenyérdarabot. Ketten tehát már biztosan tudták. A többiek viszont nem vették észre, hogy amikor a zűrzavarban Júdás is feltette a kérdést: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: Te mondtad”. (25) Iszonyatos nagy bűn, szörnyű ítélet: „Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj, annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik” (24) Jézust ma is sokan elhagyják, megtagadják, ki szóval, ki tettel. Imádkozzunk értük!
Iz 50,4-9a; Mt 26,14-25
„Egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment az főpapokhoz”
Minapi elmélkedésükből visszaidézzük a tényt: amikor Júdást Jézus megfeddte Lázáréknál, hogy ne bántsa Máriát nagylelkű ajándékáért, ő sértődötten kiosont a házból. Átment az Olajfák hegyén Jeruzsálembe, és bezörgetett a főpaphoz. Vele, mint a mai evangéliumban is olvastuk, megalkudtak harminc ezüstpénzben, hogy ezért az összegért alkalomadtán kezükre adja Jézust. Azután visszaosont Lázárékhoz Betániába. Másnap nyilván részt vett a hozsannás ünnepi menetben. Aztán türelemmel várt az alkalomra. Nagycsütörtökön aztán megtudta, hogy a bárányvacsora után kimennek az Olajfák hegyére. A vacsorát Jézus megrendelte. Estefelé a helyszínre érkeztek Jézussal együtt a tanítványok is. Máté hangsúlyozza, hogy az előírt időpontban, amikor a vacsoracsillag feltűnt az égen, Jézus, mint házigazda asztalhoz ültette tanítványait. Elmondta az Egyiptomból való szabadulás történetét, majd hozzáláttak a húsvéti bárány elfogyasztásához. Római szokás szerint az asztal mellé rakott kereveteken könyökölve fogyasztották a sült bárányt kovásztalan kenyérrel. Közel ezerháromszáz évig ez a sültbárány emlékeztetett arra minden zsidó családot, hogy eljön majd a Messiás, az Isten Báránya, és az ő feláldozása megszabadítja az összes embert bűneitől. Jézus asztalának étke most hivatalosan utoljára került elfogyasztásra, hiszen másnap délen Ő maga lesz az áldozati bárány, akit a keresztfán iszonyú kínok közt ölnek meg. Az Ő halála után már értelmetlen lesz egyetlen más bárány, netán a bárányok ezreinek levágása és megsütése is. Ezt az ünnepi pillanatot keserítette meg Jézus bejelentése: „Bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem”. (21) Egy közülük? Jézust árulja el? Az áruló köztudottan aljas és megvetés tárgya volt minden társadalomban. Jézust, az élő Isten Fiát elárulni pedig a világ legnagyobb vétke, gyalázata volt. S ezt egy apostol követi el? Hihetetlen! De Jézus szava eskü alatt hangzott el! Ki lehet az az átkozott, aki erre képes? Felháborodva egyenként kérdezik magukra mutatva: „Csak nem én vagyok az, Uram?” (22) János evangélista pontosan leírja ezt a jelenetet: Péter az Úr felett kimagasodva intett Jánosnak, hogy kérdezze meg Jézust. Ő pedig azonnal megmondta, meg is mutatta: Akinek a tálba mártott falatot nyújtom, ő az. És máris Júdás kezébe adta a kenyérdarabot. Ketten tehát már biztosan tudták. A többiek viszont nem vették észre, hogy amikor a zűrzavarban Júdás is feltette a kérdést: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: Te mondtad”. (25) Iszonyatos nagy bűn, szörnyű ítélet: „Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj, annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik” (24) Jézust ma is sokan elhagyják, megtagadják, ki szóval, ki tettel. Imádkozzunk értük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése