Engedelmesség
első rész
Nyolcszáz éve annak, hogy Francesco di Bernardone néhány társával felkereste az akkori pápát, III. Incét a Lateráni bazilikában. Nagy kéréssel borult eléje, mint Krisztus Jézus helytartója elé. Azt kérte: engedélyezze neki, hogy új szerzetesrendet alapítson. Ennek az a különlegessége, hogy Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának megtartását tűzi ki célul. Követni akarják mindenben. Megmutatja, hogy röviden miként fogalmazza meg ezt a célt: A Kisebb Testvérek Rendjének ez a szabálya: „Tartsák meg a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”
Kérdések kerültek elő: mi lesz az új ebben a rendben? Ezeket a fogadalmakat minden szerzetesnek le kell tennie. Ferenc testvér röviden kifejtette: Mi valóban tulajdon nélkül, tehát szerzetesház nélkül, teljes szegénységben akarunk engedelmeskedni Istennek, ahogy Jézus küldte evangelizálni első tanítványait: „Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut” (Lk 10,4) Ez az engedelmesség lesz a régi nagybirtok helyett az új rend alapja. Engedelmesség mindenben Jézus akaratának. Aggodalmak születtek nyomban: így nem lehet megélni! A pápa erősen töprengett: Ha ezt így kijelentem, hogy így nem lehet megélni, akkor azt mondom ki, hogy az evangéliumot a XIII. században nem lehet megtartani. Ideiglenesen, egyelőre bulla nélkül, engedélyezte, a Kisebb Testvérek Rendjét. Volt két nagy követője, akik megértették szándékát, átélték a hitét, és felvállalták a maguk élet állapotában: Scifi Klára, akivel Ferenc testvér megalapította a ferences második rendet, a Szegény Úrnők Rendjét, majd később a világban élő ferencesek rendjét, a Harmadik Rendet. Ennek legnagyobb csillagát pár éven belül egy magyar lányban, Árpádházi Szent Erzsébetben ragyogtatta fel az Ég. A ferences engedelmességet a Szentírás alapján kifejtve nagyon kedves szentünk életpéldája is megragyogtatja. Igaz, őt elsősorban a szegénység és a betegek szolgálata terén emlegetjük leggyakrabban, de csendes engedelmessége is igen fontos. Minden személyes szentség végső magyarázata, hogy a személy milyen gondosan kereste és minő komoly engedelmességgel váltotta valóra az őt teremtő és életútra küldő Istene akaratát. Az engedelmesség is erény, állandó készség a jóra, hogy pontosan teljesítsem Isten velem kapcsolatos mindenkori akaratát. Nem egyszerű, tehetetlen kiszolgáltatottság az engedelmesség, hanem értelmem megfontolása alapján szabad akarattal vállalt jó, amit Isten közvetlenül vagy helyettese által kíván. Annál nagyobb az értéke, mennél kevésbé értem meg az engedelmesség teljes értelmét, de a kegyelem átsegít ezen a nehézségen. Az életemet oda tudom szentelni Isten szolgálatára egyszerű, majd örök fogadalommal. Bizalom kérdése, amit Isten kezdeményez, és majd bő jutalommal fejez be. Istennek minden engedelmeskedik a teremtésben. Istenen kívül semmi sem létezett, amíg az Úr ki nem mondta: Legyen: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Tér 1,1) Minden új teremtménynél újra kimondta: Jehi, azaz legyen, és lett minden. Csillagok, fák, virágok talán nem éreztek semmit, amikor Isten parancsára létrejöttek, de helyettük is érezzük, ha valami újból élni kezd, vagy ha halott anyagból sikerül létrehoznunk valamit. Ez is az engedelmesség öröme. Amikor Jézus lecsendesíti a tengeri vihart, az emberek mondják: Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskedik neki?”(Mt 8,27)
első rész
Nyolcszáz éve annak, hogy Francesco di Bernardone néhány társával felkereste az akkori pápát, III. Incét a Lateráni bazilikában. Nagy kéréssel borult eléje, mint Krisztus Jézus helytartója elé. Azt kérte: engedélyezze neki, hogy új szerzetesrendet alapítson. Ennek az a különlegessége, hogy Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának megtartását tűzi ki célul. Követni akarják mindenben. Megmutatja, hogy röviden miként fogalmazza meg ezt a célt: A Kisebb Testvérek Rendjének ez a szabálya: „Tartsák meg a mi Urunk, Jézus Krisztus evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”
Kérdések kerültek elő: mi lesz az új ebben a rendben? Ezeket a fogadalmakat minden szerzetesnek le kell tennie. Ferenc testvér röviden kifejtette: Mi valóban tulajdon nélkül, tehát szerzetesház nélkül, teljes szegénységben akarunk engedelmeskedni Istennek, ahogy Jézus küldte evangelizálni első tanítványait: „Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut” (Lk 10,4) Ez az engedelmesség lesz a régi nagybirtok helyett az új rend alapja. Engedelmesség mindenben Jézus akaratának. Aggodalmak születtek nyomban: így nem lehet megélni! A pápa erősen töprengett: Ha ezt így kijelentem, hogy így nem lehet megélni, akkor azt mondom ki, hogy az evangéliumot a XIII. században nem lehet megtartani. Ideiglenesen, egyelőre bulla nélkül, engedélyezte, a Kisebb Testvérek Rendjét. Volt két nagy követője, akik megértették szándékát, átélték a hitét, és felvállalták a maguk élet állapotában: Scifi Klára, akivel Ferenc testvér megalapította a ferences második rendet, a Szegény Úrnők Rendjét, majd később a világban élő ferencesek rendjét, a Harmadik Rendet. Ennek legnagyobb csillagát pár éven belül egy magyar lányban, Árpádházi Szent Erzsébetben ragyogtatta fel az Ég. A ferences engedelmességet a Szentírás alapján kifejtve nagyon kedves szentünk életpéldája is megragyogtatja. Igaz, őt elsősorban a szegénység és a betegek szolgálata terén emlegetjük leggyakrabban, de csendes engedelmessége is igen fontos. Minden személyes szentség végső magyarázata, hogy a személy milyen gondosan kereste és minő komoly engedelmességgel váltotta valóra az őt teremtő és életútra küldő Istene akaratát. Az engedelmesség is erény, állandó készség a jóra, hogy pontosan teljesítsem Isten velem kapcsolatos mindenkori akaratát. Nem egyszerű, tehetetlen kiszolgáltatottság az engedelmesség, hanem értelmem megfontolása alapján szabad akarattal vállalt jó, amit Isten közvetlenül vagy helyettese által kíván. Annál nagyobb az értéke, mennél kevésbé értem meg az engedelmesség teljes értelmét, de a kegyelem átsegít ezen a nehézségen. Az életemet oda tudom szentelni Isten szolgálatára egyszerű, majd örök fogadalommal. Bizalom kérdése, amit Isten kezdeményez, és majd bő jutalommal fejez be. Istennek minden engedelmeskedik a teremtésben. Istenen kívül semmi sem létezett, amíg az Úr ki nem mondta: Legyen: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (Tér 1,1) Minden új teremtménynél újra kimondta: Jehi, azaz legyen, és lett minden. Csillagok, fák, virágok talán nem éreztek semmit, amikor Isten parancsára létrejöttek, de helyettük is érezzük, ha valami újból élni kezd, vagy ha halott anyagból sikerül létrehoznunk valamit. Ez is az engedelmesség öröme. Amikor Jézus lecsendesíti a tengeri vihart, az emberek mondják: Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskedik neki?”(Mt 8,27)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése