Évközi 15 hét hétfő
Iz 1, 11-17; Mt 10, 34-11,1
„Minek nekem véres áldozataitok sokasága? – mondja az Úr”
Aki ismeri az Ószövetséget, tudja, hogy Isten imádása kezdettől fogva kötelező volt. Az imádás azt jelenti, hogy Istent elismerem abszolút Uramnak. Nem csak azt fogadom el józan ésszel, hogy van, létezik, él. Mert ha nem lenne egy végtelen erő, aki minden létezőnek létesítő oka, akkor semmi sem létezhetne, mert semmiből semmi sem lehet. Egyébként könnyen kimutathatjuk, hogy amíg nem létezik valaki vagy valami, addig cselekedni sem tud. Sorolhatnánk a kérdéseket, amire csak évezredes munkával nyílik rá a szemünk, s nem kitalálni, de kezelni sem tudjuk. Honnan az élet, amiről fogalmunk sincs, csak csodáljuk szemünkbe ötlő szépségeit és titkait. Az emberi ész elsődleges célja, hogy mindezekből levonja a következtetést, hogy van Isten, aki önmagától van, létezik, mindennek, az emberiségnek, nekem is lét-okom. Neki tartozom magammal és mindenemmel. Mindent tőle kaptam. Az első emberpár megértette ezt. Imádta Istent, teljes lényével odaajándékozta volna önmagát ennek elismeréséül. Isten azonban azt mondta nekik: magatok helyett adjatok nekem vissza valamit, ami nektek is kedves, azt áldozzátok föl, és én megáldalak titeket további jókkal. Amikor Isten és Izrael között létrejött a szövetség, Isten pontosan meghatározta, hogy kiknek a kezéből és mit fogad el áldozatul.„Minden hím, amely méhet nyit, az enyém, legyen. Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölnöd. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt!” (Kiv 34, 18-20) Mi történt, hogy Izajásnak ezt mondja az Úr: „Minek nekem véres áldozataitok sokasága? Elegem van kos áldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet” (Iz 1,11) „Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel, nem tűröm a bűnt s az ünnepi gyülekezetet. Újholdjaitokat s ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem” Miért? Mert bálványt imádtok ezeken én helyettem!„Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!”
(16-17) Szegények, özvegyek és árvák szenvednek ma is. Jó, hogy összefogunk ügyükben, és elindultunk a szeretet útján. Ez már az Isten útja, ne hagyjuk abba.
Iz 1, 11-17; Mt 10, 34-11,1
„Minek nekem véres áldozataitok sokasága? – mondja az Úr”
Aki ismeri az Ószövetséget, tudja, hogy Isten imádása kezdettől fogva kötelező volt. Az imádás azt jelenti, hogy Istent elismerem abszolút Uramnak. Nem csak azt fogadom el józan ésszel, hogy van, létezik, él. Mert ha nem lenne egy végtelen erő, aki minden létezőnek létesítő oka, akkor semmi sem létezhetne, mert semmiből semmi sem lehet. Egyébként könnyen kimutathatjuk, hogy amíg nem létezik valaki vagy valami, addig cselekedni sem tud. Sorolhatnánk a kérdéseket, amire csak évezredes munkával nyílik rá a szemünk, s nem kitalálni, de kezelni sem tudjuk. Honnan az élet, amiről fogalmunk sincs, csak csodáljuk szemünkbe ötlő szépségeit és titkait. Az emberi ész elsődleges célja, hogy mindezekből levonja a következtetést, hogy van Isten, aki önmagától van, létezik, mindennek, az emberiségnek, nekem is lét-okom. Neki tartozom magammal és mindenemmel. Mindent tőle kaptam. Az első emberpár megértette ezt. Imádta Istent, teljes lényével odaajándékozta volna önmagát ennek elismeréséül. Isten azonban azt mondta nekik: magatok helyett adjatok nekem vissza valamit, ami nektek is kedves, azt áldozzátok föl, és én megáldalak titeket további jókkal. Amikor Isten és Izrael között létrejött a szövetség, Isten pontosan meghatározta, hogy kiknek a kezéből és mit fogad el áldozatul.„Minden hím, amely méhet nyit, az enyém, legyen. Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölnöd. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt!” (Kiv 34, 18-20) Mi történt, hogy Izajásnak ezt mondja az Úr: „Minek nekem véres áldozataitok sokasága? Elegem van kos áldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet” (Iz 1,11) „Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel, nem tűröm a bűnt s az ünnepi gyülekezetet. Újholdjaitokat s ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem” Miért? Mert bálványt imádtok ezeken én helyettem!„Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!”
(16-17) Szegények, özvegyek és árvák szenvednek ma is. Jó, hogy összefogunk ügyükben, és elindultunk a szeretet útján. Ez már az Isten útja, ne hagyjuk abba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése