Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2014. szeptember 16., kedd

A családról a családnak az Evangélium tükrében 7.



A családról a családnak az Evangélium tükrében 7.

A hívő kis család Isten tenyerén

Negyven nap és negyven éjjel zuhogott az eső. Sok országnyi területen uralkodott a víz. „A bárka pedig továbbhaladt a vizeken. Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított. Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszó-mászó, amely nyüzsög a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt” (Ter 7,18b-22) Ezt a tényszerű felsorolást a halott világról nem valami véletlen katasztrófa okozta, hanem Isten büntetése. Nagy tanítás az akkori embereknek és az utókornak egyaránt, hogy Isten a világ ura, és ha az emberek ezt az alapelvet elvetik, kigúnyolják, Isten büntet miatta, mert ez gonoszság. „Csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában”(23c) Senki nem mondhatja, hogy Isten igazságtalanul döntött és büntetett. Figyelmeztetett időben a megtérésre. Százhúsz évig várt is erre türelmesen. A hívő Noé előttük ácsolt, fúrt, faragott.
„Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet” (24) Miért hangsúlyozza a Biblia ezt a százötven napot? A vízözön nem az egész földet borította el. Ha nem is voltak mai fejlettségű hírközlő eszközök, azért a hírek mindenüvé eljutottak. Az emberi élet bölcsője, az Éden kertje, valahol a Tigris és az Eufrátesz folyók táján volt, hiszen erről már szót ejtett a Biblia, hogy ez a két folyó öntözte az Éden kertjének oázisát. Említi még a Biblia a másik két folyót is Gihon és Gíjon néven, de a környék sok folyója közül ma egyiket sem nevezik így. Ha tehát a bárka építése a Tigris és Eufrátesz síkságán történt, ezt a síkságot és a tőle északra fekvő hegyvidéket öntötte el a vízözön, hiszen név szerint meg is említi annak a vidéknek legmagasabb csúcsaként az Ararátot (5165 m magas csúcs Törökországban)„A hetedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján megállapodott a bárka Ararát hegyein. A vizek pedig egyre apadtak a tízedik hónapig; s a tízedik hónapban a hónap első napján előtűntek a hegyek ormai”
(8,4-5)

Noé tájékozódik

„Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót; az ide-oda szállt, majd visszatért, mert a vizek még nem száradtak fel a földön. Ez után kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek az föld színén. De az, mivel nem talált helyet, ahol megpihenhetett volna a lába, visszatért hozzá a bárkára – ugyanis víz volt még az egész földön. –Erre ő kinyújtotta a kezét, megfogta és bevette a bárkába. Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából. Az pedig estefelé visszatért hozzá, és zöld levelű olajfagallyat hozott a csőrében. Noé megértette, hogy megszűnt a víz a földön, de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, s az többé nem tért vissza hozzá.” (8,6-12) Noé még várt türelmesen, hiszen a rengeteg víznek idő kellett, amíg elfolyik, vagy felszárítja a napsugár. „A második hónapra, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld” (14) „Ekkor Isten így szólt Noéhoz: Szállj ki a bárkából, te és veled a feleséged, fiaid és a fiai feleségei. Hozd ki magaddal az összes állatot” (15-17) Noé és családja hálatelt szívvel léptek a száraz földre. „Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron. Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, mert az ember szíve ifjúságától fogva hajlik a rosszra. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem”(20—21)

Isten egy kis családdal újkort kezd

„Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal” (Ter 8,22) Micsoda feloldása a rengeteg megpróbáltatásnak: tudomásul kellett venniük kortársaik hitehagyását. Nem volt könnyű elviselni a gúnyt, a lenézést a hitetlenné vált tömegek részéről. Elviselni, hogy bolondnak nézzék őket a hatalmas hajó építésével a szárazföld közepén. Micsoda szemekkel, kacajokkal, netán durva gúnnyal biztathatták őket kortársaik a különféle állatok összegyűjtésénél. A behurcolkodásnál napsütés, majd a fekete fellegek, rémült menekülés, jajveszékelés mindenünnen. A magasodó víz színén a nagyképű istentagadók holttestei. Aztán végre apadás, reménykedés, és pezsdülő élet mindenfelé. Végül az Úr csodálatos szavai: „Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön, a tenger minden halát is a kezetekbe adtam! Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, csak a húst vérével ne egyétek. A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől. Számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől. Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta. Majd azt mondta Isten Noénak és vele fiainak: Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet. Azután ezt mondta Isten: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, és az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem” (9,1-15)
Noé családja
A fentebbi isteni parancs duplán is elhangzott a vízözön után: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! A bárkaépítés és a vízözön hónapjai alatt nem született kisbaba Noé fiainak családjaiban. Nyilván Isten rendezte úgy az életüket, hogy sem a hajóépítés kemény munkájában, sem a vízözön félelmetes és nyugtalan körülményei között ne szülessenek utódok. Isten eredeti parancsa, amit rögtön az emberek megteremtésének szándéka után kinyilvánított a bőséges gyermekáldás céljaként, most újra aktuális lett. Lám, milyen egyszerű mindez a mindenható Isten gondviselésében! Mindent tud, mindent megtehet, okosan előre eltervezhet világot, embersorsokat.
A kotnyeles ember pedig mennyi bajt okoz, amikor számol bőszen és cselekszik oktalanul. Noé unokái kezdték benépesíteni a földet.Noé szőlőt is telepített. Nem ismerve a bor erejét, egy alkalommal becsípett, és ittasan kitakarózott. Kám ezt látta, kigúnyolta testvérei előtt. Szem és Jáfet azonban elfordulva betakarták apjuk szemérmét. Noé felébredve mindezt megtudta. Nagyon szégyellte a dolgot. Szemet és Jáfetet megáldotta, Kám helyett pedig a fiát, Kánaánt megátkozta.(9,18-28) Ezért szenved ma is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése