A családról a családnak az Evangélium tükrében
8.
„Noé utódai; a népek táblája”
Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek fiaik születtek a vízözön után. Nemzetsége a következő:A nemzetségtábla (1-32) a világ akkor ismert összes népét tartalmazza.Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász, - Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Togorma. – Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint. Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. – Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. – Regma fiai: Sába és Dedán. – Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá: „Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt” Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén. Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét. Rehobót-Írt, Kálét és Reszent. – Ninive és Kále között -, vagyis a nagy várost.Micrajim nemzette: a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat, a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat – ezek közül vonultak ki a filiszteusok.Kánaán nemzette Szidont, az elsőszülöttét, valamint a hetitákat, a jebuzitákat, az amoritákat, a girgasitákat, a hivvitákat, az arákitákat, a színitákat, az arvaditákat, a zemaritákat és a hamatitákat. Miután a kánaániak nemzetségei szétszéledtek, a kánaániak területe Szidontól, ha Gerár felé megyünk, Gázáig, ha Szodoma, Gomorra, . Adáma és Ceboim felé megyünk, Lesáig terjedt. Ezek Kám fiai, nemzetségeik, nyelveik, utódaik, országaik és nemzeteik szerint.
„Noé utódai; a népek táblája”
„Szemtől, Héber valamennyi fiának atyjától, Jáfet bátyjától is születtek fiak. Szem fiai: Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd és Arám. – Arám fiai: Úc, Húl, a Geter és Mes. – Arfaxád Selahot nemzette, ettől Héber származott. Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg – azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld,a testvérének neve pedig Joktán. Ez a Joktán nemzette Elmodádot, Sálefet, Hacármótot, Járét. Hadorámot, Uzált, Deklát, Ebált, Abimaélt, Sábát, Ofírt, Havilát és Jobábot; ezek mind Joktán fiai. Lakóhelyük Mésából haladva Szefárig, a keleti hegységig terjedt.Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint. Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után”
Gyermektelen család
Noé elsőszülötte, Szem, nemcsak édesapjának volt kedvence, hanem Istennek is. A hatalmas pusztulás után lassan népesedő föld kezdett ellenpólussá válni az Ég Istenével szemben. A Biblia ezt úgy magyarázza, hogy egy nyelvet beszéltek, megértették egymást és azt tervezték, hogy óriási néppé lesznek. Abban a korszakban az ország népe központi hatalmat hozott létre. A különféle irányító hatóságok jelentőségüknek megfelelően alulról felfelé kapták a maguk szintjét. Azért mondták, hogy „gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre”. (Ter 11,4) Meg is indult az építkezés. Agyagból téglát vetettek, a vályogot kiégették. Ez volt kő helyett az építőanyag. A föld pedig tele volt aszfalt-kutakkal. Ezt használták a téglákat összekötő habarcsnak. Az Úr látta a törekvést, hogy saját erejükből föl akarnak kapaszkodni az égig. Ezért az addig közösen beszélt nyelvet összezavarta, hogy ne értsék egymás szavát, ne tudjanak, ne is próbáljanak égig érő hatalmat összehozni. A nagyravágyó nép pedig soknyelvű lett és szétoszlott a földön. Isten nem a mennyországból akarta kizárni embergyerekeit, hiszen kezdettől fogva oda hívta meg őket örök boldogságra. Csupán azt akarta velük megértetni, hogy oda – lévén végtelen messze és nem is tartozik a látható világmindenséghez, szolgálják Istent a földön halálukig, akkor majd Isten viszi fel a mennyországba azokat, akiket erre érdemesnek ítél. Szem családjának egyik későbbi tagja Terah nemzett három fiút: Ábrámot, Náchort és Háránt. Ezek közül Ábrámmal voltak Istennek fontos tervei. Megnősült Ábrám, feleségül vette Sárait. Ábrám neve annyit jelent: Rám (isten) az apám. A Sárai név jelentése: Úrnőm. Egyidősek voltak. Hatvan éves korukban még nem született gyerekük. Ez óriási fájdalom volt számukra, mert egészséges gondolkodású emberek voltak. Azonos véleményt vallottak kortársaikkal: az a boldog ember, akinek sok gyermeke van, hosszú az élete a földön és jómódú. Ők gyermektelenül alapvetően nem voltak boldogok. Ekkor szólította meg Isten Ábrámot.
Majd születik fiatok
„Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Tér 12,1-3) Minden ember teremtője az Isten. Ő mindenkit üdvözíteni akar, vagyis a földi próbatételeket kiállva, az istenhitben és Isten- meg emberszeretetben gazdagodva a földi élet végén a mennyei boldogságba akarja eljuttatni. Isten ezt életében legalább egyszer mindenkinek tudomására is hozza. Aki hisz neki, akarata szerint él, az feltétlenül üdvözül. Aki nem hisz Istenben, szeretet helyett gyűlöl, elkárhozik. Ábrahám hatvan évesen hallotta meg az egy, igaz, élő Isten megszólítását. A megszólítással együtt a kísérő kegyelmeket is elnyerte. Mivel Istent a földi életben látni nem lehet, nem lehet róla tapasztalati, érzéki bizonyságot szerezni, ezért csak a természetfeletti hittel lehet kapcsolatba lépni vele. Szent Pál később ezt így mondja el: „Hitt Ábrahám Istenben, és ez megigazulásul tudatott be neki” Róm 4,3)„Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell,hogy ő van,
és megjutalmazza az őt keresőket”(Zsid 11,6) Ábrám megigazult, Isten gyermeke lett.
„Noé utódai; a népek táblája”
Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek fiaik születtek a vízözön után. Nemzetsége a következő:A nemzetségtábla (1-32) a világ akkor ismert összes népét tartalmazza.Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász, - Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Togorma. – Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint. Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. – Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. – Regma fiai: Sába és Dedán. – Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá: „Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt” Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén. Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét. Rehobót-Írt, Kálét és Reszent. – Ninive és Kále között -, vagyis a nagy várost.Micrajim nemzette: a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat, a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat – ezek közül vonultak ki a filiszteusok.Kánaán nemzette Szidont, az elsőszülöttét, valamint a hetitákat, a jebuzitákat, az amoritákat, a girgasitákat, a hivvitákat, az arákitákat, a színitákat, az arvaditákat, a zemaritákat és a hamatitákat. Miután a kánaániak nemzetségei szétszéledtek, a kánaániak területe Szidontól, ha Gerár felé megyünk, Gázáig, ha Szodoma, Gomorra, . Adáma és Ceboim felé megyünk, Lesáig terjedt. Ezek Kám fiai, nemzetségeik, nyelveik, utódaik, országaik és nemzeteik szerint.
„Noé utódai; a népek táblája”
„Szemtől, Héber valamennyi fiának atyjától, Jáfet bátyjától is születtek fiak. Szem fiai: Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd és Arám. – Arám fiai: Úc, Húl, a Geter és Mes. – Arfaxád Selahot nemzette, ettől Héber származott. Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg – azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld,a testvérének neve pedig Joktán. Ez a Joktán nemzette Elmodádot, Sálefet, Hacármótot, Járét. Hadorámot, Uzált, Deklát, Ebált, Abimaélt, Sábát, Ofírt, Havilát és Jobábot; ezek mind Joktán fiai. Lakóhelyük Mésából haladva Szefárig, a keleti hegységig terjedt.Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint. Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után”
Gyermektelen család
Noé elsőszülötte, Szem, nemcsak édesapjának volt kedvence, hanem Istennek is. A hatalmas pusztulás után lassan népesedő föld kezdett ellenpólussá válni az Ég Istenével szemben. A Biblia ezt úgy magyarázza, hogy egy nyelvet beszéltek, megértették egymást és azt tervezték, hogy óriási néppé lesznek. Abban a korszakban az ország népe központi hatalmat hozott létre. A különféle irányító hatóságok jelentőségüknek megfelelően alulról felfelé kapták a maguk szintjét. Azért mondták, hogy „gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre”. (Ter 11,4) Meg is indult az építkezés. Agyagból téglát vetettek, a vályogot kiégették. Ez volt kő helyett az építőanyag. A föld pedig tele volt aszfalt-kutakkal. Ezt használták a téglákat összekötő habarcsnak. Az Úr látta a törekvést, hogy saját erejükből föl akarnak kapaszkodni az égig. Ezért az addig közösen beszélt nyelvet összezavarta, hogy ne értsék egymás szavát, ne tudjanak, ne is próbáljanak égig érő hatalmat összehozni. A nagyravágyó nép pedig soknyelvű lett és szétoszlott a földön. Isten nem a mennyországból akarta kizárni embergyerekeit, hiszen kezdettől fogva oda hívta meg őket örök boldogságra. Csupán azt akarta velük megértetni, hogy oda – lévén végtelen messze és nem is tartozik a látható világmindenséghez, szolgálják Istent a földön halálukig, akkor majd Isten viszi fel a mennyországba azokat, akiket erre érdemesnek ítél. Szem családjának egyik későbbi tagja Terah nemzett három fiút: Ábrámot, Náchort és Háránt. Ezek közül Ábrámmal voltak Istennek fontos tervei. Megnősült Ábrám, feleségül vette Sárait. Ábrám neve annyit jelent: Rám (isten) az apám. A Sárai név jelentése: Úrnőm. Egyidősek voltak. Hatvan éves korukban még nem született gyerekük. Ez óriási fájdalom volt számukra, mert egészséges gondolkodású emberek voltak. Azonos véleményt vallottak kortársaikkal: az a boldog ember, akinek sok gyermeke van, hosszú az élete a földön és jómódú. Ők gyermektelenül alapvetően nem voltak boldogok. Ekkor szólította meg Isten Ábrámot.
Majd születik fiatok
„Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, naggyá teszem neved és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Tér 12,1-3) Minden ember teremtője az Isten. Ő mindenkit üdvözíteni akar, vagyis a földi próbatételeket kiállva, az istenhitben és Isten- meg emberszeretetben gazdagodva a földi élet végén a mennyei boldogságba akarja eljuttatni. Isten ezt életében legalább egyszer mindenkinek tudomására is hozza. Aki hisz neki, akarata szerint él, az feltétlenül üdvözül. Aki nem hisz Istenben, szeretet helyett gyűlöl, elkárhozik. Ábrahám hatvan évesen hallotta meg az egy, igaz, élő Isten megszólítását. A megszólítással együtt a kísérő kegyelmeket is elnyerte. Mivel Istent a földi életben látni nem lehet, nem lehet róla tapasztalati, érzéki bizonyságot szerezni, ezért csak a természetfeletti hittel lehet kapcsolatba lépni vele. Szent Pál később ezt így mondja el: „Hitt Ábrahám Istenben, és ez megigazulásul tudatott be neki” Róm 4,3)„Hit nélkül pedig lehetetlen tetszeni Istennek, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell,hogy ő van,
és megjutalmazza az őt keresőket”(Zsid 11,6) Ábrám megigazult, Isten gyermeke lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése