Fájdalmas Szűzanya
Zsid 5,7-8; Jn 19,25-27; Lk 2,33-35
„Generosa Socia Redemptoris” (XII. Pius pápa)
A fájdalmas Szűzanya tisztelete régi szép formája volt a Szűzanya iránti hívő szeretetnek. Az első asszony, minden ember ősanyja, azért kapta személynévnek az „Éva nevet, mert ő lett anyja minden élőnek”(Ter 3,20) Eredeti formája Chava volt. Ádám akkor adta feleségének ezt a nevet, amikor az ember élete nagyon megnehezedett. Istenbüntető szavai sorjáztak e névadást megelőzően az Úr ajkáról Ádám felé: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az néked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba” (17-19) Minden parancsot Ádámnak hirdetett ki az Úr, ő adta tovább feleségének. Éva bűne csak akkor lett minden gyermekét örökre sújtó „áteredő bűnné”, mikor a minden ember ősapja is engedetlen lett, evett a tiltott fáról. Éva fő büntetése: „Fájdalommal szüld a gyermekeket!” (3,16b) a szenvedés, mint a bűnért való jóvátétel elkerülhetetlen eszköze a büntetést kiosztó Isten első rendelkezése volt. Ezzel a rendelkezéssel jelezte, hogy a becsapott asszony, az ő gyermeke és a hazug kísértő között zajlik majd a rettenetes harc, amely a bűntelen Gyermek és az Őt szülő édesanya teljes győzelmével, és a sátán bukásával végződik. Íme, a fenséges ítélet: „Mivel ezt tetted, légy átkozott (te kígyóba rejtőzött sátán) minden állat és földi vad között; a hasadon járj és port egyél (légy porig alázott) életed minden napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az Ő Ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet (tönkrever), te pedig a sarkát mardosod” (3,14-15) Isten tehát csak a sátánt (és elrejtőjét) átkozza el mindörökre. A férfi birtokát, az Isten ajándékát, a földet rontja meg. Az asszony legnagyobb boldogságát, édesanyaságát teszi fájdalmassá, de csak addig, amíg lezajlik a szülés. Jézus maga mondja: „Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra” (Jn 16,21) Az asszony és a bukott angyal közötti küzdelmet János apostol írja le a Jelenések könyvében (12,1-6) A napba öltözött Asszony csillagkoronásan áll a mennyben és szülésre készül. A sátán előtte acsarkodik, fenyegeti a születendő Gyermeket. Őt azonban Isten trónja elé viszik, az Asszony pedig elmenekül. Majd harminchárom év múlva a sátán segédei halálra ítélik az Isten és Mária Fiát. Vele együtt gyötrődik az Édesanyja a tizennyolc órás szenvedésben, a keresztfa alatt is ott áll, mindent átél. Elfogadja a gonosz, a gyáva és a csalódott embereket is Fia mellé gyermekeinek. A pokolban csak azok vesznek el, akik ellökik ölelő anyai karjait. Íme, a Megváltó Nemes Társa égbe jutott gyermekeivel.
Zsid 5,7-8; Jn 19,25-27; Lk 2,33-35
„Generosa Socia Redemptoris” (XII. Pius pápa)
A fájdalmas Szűzanya tisztelete régi szép formája volt a Szűzanya iránti hívő szeretetnek. Az első asszony, minden ember ősanyja, azért kapta személynévnek az „Éva nevet, mert ő lett anyja minden élőnek”(Ter 3,20) Eredeti formája Chava volt. Ádám akkor adta feleségének ezt a nevet, amikor az ember élete nagyon megnehezedett. Istenbüntető szavai sorjáztak e névadást megelőzően az Úr ajkáról Ádám felé: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! Teremjen az néked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földe, amelyből vétettél, mert por vagy és visszatérsz a porba” (17-19) Minden parancsot Ádámnak hirdetett ki az Úr, ő adta tovább feleségének. Éva bűne csak akkor lett minden gyermekét örökre sújtó „áteredő bűnné”, mikor a minden ember ősapja is engedetlen lett, evett a tiltott fáról. Éva fő büntetése: „Fájdalommal szüld a gyermekeket!” (3,16b) a szenvedés, mint a bűnért való jóvátétel elkerülhetetlen eszköze a büntetést kiosztó Isten első rendelkezése volt. Ezzel a rendelkezéssel jelezte, hogy a becsapott asszony, az ő gyermeke és a hazug kísértő között zajlik majd a rettenetes harc, amely a bűntelen Gyermek és az Őt szülő édesanya teljes győzelmével, és a sátán bukásával végződik. Íme, a fenséges ítélet: „Mivel ezt tetted, légy átkozott (te kígyóba rejtőzött sátán) minden állat és földi vad között; a hasadon járj és port egyél (légy porig alázott) életed minden napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az Ő Ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet (tönkrever), te pedig a sarkát mardosod” (3,14-15) Isten tehát csak a sátánt (és elrejtőjét) átkozza el mindörökre. A férfi birtokát, az Isten ajándékát, a földet rontja meg. Az asszony legnagyobb boldogságát, édesanyaságát teszi fájdalmassá, de csak addig, amíg lezajlik a szülés. Jézus maga mondja: „Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra” (Jn 16,21) Az asszony és a bukott angyal közötti küzdelmet János apostol írja le a Jelenések könyvében (12,1-6) A napba öltözött Asszony csillagkoronásan áll a mennyben és szülésre készül. A sátán előtte acsarkodik, fenyegeti a születendő Gyermeket. Őt azonban Isten trónja elé viszik, az Asszony pedig elmenekül. Majd harminchárom év múlva a sátán segédei halálra ítélik az Isten és Mária Fiát. Vele együtt gyötrődik az Édesanyja a tizennyolc órás szenvedésben, a keresztfa alatt is ott áll, mindent átél. Elfogadja a gonosz, a gyáva és a csalódott embereket is Fia mellé gyermekeinek. A pokolban csak azok vesznek el, akik ellökik ölelő anyai karjait. Íme, a Megváltó Nemes Társa égbe jutott gyermekeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése