Évközi 24 hét csütörtök
1Kor 15, 1-11; Lk 7, 36-50
„Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt”
Az emberek üdvössége életük főcélja. Mert hiába van mennyország, ha az emberek ki vannak belőle rekesztve. És hiába van nyitva az üdvösség lehetősége, ha az emberek nem méltók bemenni. Az apostol most ezekkel a feltételekkel ismertet meg minket, miután sok akadályról megemlékezett. „Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké” (1Kor 15, 1-2) Meg kell ismerni Jézus Krisztus tanítását és élettörténetét. Az igazság megismerése után e szerint kell élni. A hit, amelyet az apostol hirdetett, Jézus Krisztus feltámadásán alapszik: „Mert mindenek előtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt az írások szerint” (3-4) a mennyországot Isten teremtette. Oda hívta meg az emberiséget. Az ősbűn miatt ez a lehetőség megváltozott: átmenetileg megszűnt. Újra kinyitásának a megváltás volt a feltétele. A megváltást csak Isten Fia tudta kiérdemelni kínszenvedésével és halálával. Ez a megtestesült Istenember a Názáreti Jézus. Benne valósult meg minden feltétel, amelyet Isten megszabott, leíratott az ószövetségi Szentírásban és életében sok-sok csodával is igazolt. Meghalt a megjövendölt módon. Ezt igazolni kell és lehet is: már az ostorozás elég volt sok más elítélt esetében a halálhoz. Jézus átvészelte, de nagyon legyengült. Cipelte egy kilométeres úton keresztje vízszintes gerendáját. Kezén és lábán átverték a kovácsolt szegeket. Újabb súlyos vérveszteség. Három órán át függött a szegeken. Lélegzetvételhez végtagjain támaszkodva kellett mozognia. Merevgörcs fojtogatta. A halál beálltát hivatalosan ellenőrizték. Biztonság kedvéért átszúrták a mellkasát a szívig. A levett holttestet édesanyja tartotta ölében, nem engedte volna eltemetni elevenen. A legerősebben illatozó fűszerekkel szórták be a lepedőt, belefulladt volna percek alatt. Jézus halála abszolút biztos. Feltámadása azt jelenti, hogy emberi lelke visszatért a testébe, amelyen minden sérülést meggyógyított isteni erejével és alkalmassá tett a túlvilági életre. Ezt már nem mutatta meg mindenkinek, csak az előre kijelölt tanúknak. Pál apostol felsorolja őket: Kéfás, a tizenegy apostol, több mint ötszáz testvér, Jakab, apostolok majd Pál. Ezek mind látták élni, mozogni, enni, menni, érinthették a sebeit.(5-8) Azért volt szükség ennyi tanúra, mert mindenki más csak az ő tapasztalatukra támaszkodva tud biztonságosan hinni. Az üdvösségünk függ tanúságtételüktől. Aki üdvözül, kizárólag Jézus feltámadásába vetett hitéért üdvözül.
1Kor 15, 1-11; Lk 7, 36-50
„Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt”
Az emberek üdvössége életük főcélja. Mert hiába van mennyország, ha az emberek ki vannak belőle rekesztve. És hiába van nyitva az üdvösség lehetősége, ha az emberek nem méltók bemenni. Az apostol most ezekkel a feltételekkel ismertet meg minket, miután sok akadályról megemlékezett. „Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké” (1Kor 15, 1-2) Meg kell ismerni Jézus Krisztus tanítását és élettörténetét. Az igazság megismerése után e szerint kell élni. A hit, amelyet az apostol hirdetett, Jézus Krisztus feltámadásán alapszik: „Mert mindenek előtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt az írások szerint” (3-4) a mennyországot Isten teremtette. Oda hívta meg az emberiséget. Az ősbűn miatt ez a lehetőség megváltozott: átmenetileg megszűnt. Újra kinyitásának a megváltás volt a feltétele. A megváltást csak Isten Fia tudta kiérdemelni kínszenvedésével és halálával. Ez a megtestesült Istenember a Názáreti Jézus. Benne valósult meg minden feltétel, amelyet Isten megszabott, leíratott az ószövetségi Szentírásban és életében sok-sok csodával is igazolt. Meghalt a megjövendölt módon. Ezt igazolni kell és lehet is: már az ostorozás elég volt sok más elítélt esetében a halálhoz. Jézus átvészelte, de nagyon legyengült. Cipelte egy kilométeres úton keresztje vízszintes gerendáját. Kezén és lábán átverték a kovácsolt szegeket. Újabb súlyos vérveszteség. Három órán át függött a szegeken. Lélegzetvételhez végtagjain támaszkodva kellett mozognia. Merevgörcs fojtogatta. A halál beálltát hivatalosan ellenőrizték. Biztonság kedvéért átszúrták a mellkasát a szívig. A levett holttestet édesanyja tartotta ölében, nem engedte volna eltemetni elevenen. A legerősebben illatozó fűszerekkel szórták be a lepedőt, belefulladt volna percek alatt. Jézus halála abszolút biztos. Feltámadása azt jelenti, hogy emberi lelke visszatért a testébe, amelyen minden sérülést meggyógyított isteni erejével és alkalmassá tett a túlvilági életre. Ezt már nem mutatta meg mindenkinek, csak az előre kijelölt tanúknak. Pál apostol felsorolja őket: Kéfás, a tizenegy apostol, több mint ötszáz testvér, Jakab, apostolok majd Pál. Ezek mind látták élni, mozogni, enni, menni, érinthették a sebeit.(5-8) Azért volt szükség ennyi tanúra, mert mindenki más csak az ő tapasztalatukra támaszkodva tud biztonságosan hinni. Az üdvösségünk függ tanúságtételüktől. Aki üdvözül, kizárólag Jézus feltámadásába vetett hitéért üdvözül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése