A családról a családnak az Evangélium tükrében 30.

A családról a családnak az Evangélium tükrében 30.

József, Egyiptom alkirálya

A fáraó elképedve figyelte Józsefet, amint az álom részleteit ismertette. Annyit azonnal megsejtett, hogy József Istene mindent előre tud, és nagyon jónak kell lennie, ha ilyen előre figyelmezteti is az embereket. Ha pedig a bő esztendők sorozata jövőre elkezdődik, akkor fel kell készülni a nagy ajándék méltó fogadására. Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a b bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti”. (Ter 41,32) Ezért ő is biztatja a királyt, hogy gyorsan döntsön: „Most azért válasszon ki a fáraó egy bölcs és ügyes férfit, és állítsa őt Egyiptom földje fölé. Ő pedig rendeljen tiszttartókat minden tartományba, és a termés ötödét a hét termékeny esztendőben, amely most következik, gyűjtse raktárakba. Minden gabonát gyűjtsenek be a fáraó hatalma alá, és raktározzanak el a városokban. Így készüljenek fel az elkövetkezendő hétesztendős éhínségre, amely az után Egyiptomra szakad, hogy el ne vesszen ez a föld az éhség miatt! Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. Azt mondta nekik: Találhatok-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke? Így szólt azért Józsefhez: Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép. Csak a trón tesz nagyobbá engem tenálad. Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek. Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és a nyakába akasztotta az aranyláncot. Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig azt kellet kiáltania: Térdre! Hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje” (Ter 41,33-43)

Boldog férj és édesapa

a király azután így szólt Józsefhez: A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén. Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fáneknek, (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát”. (Ter 41,44-45) Sokkal szimpatikusabbnak tűnik ez a jelenetsor, mint sok modernebb történet: a fáraó nagyúr: két tisztviselőjét a legvadabb börtönbüntetéssel sújtja, látszólag nem törődik velük. Aztán történik valami. Egyiket azonnal visszahelyezi előbbi munkakörébe pohárnoknak, a másikat felakasztatja. Aztán elfogadja visszavett szolgája döntő ötletét, hogy álmát biztonsággal fejtse meg! Figyel, lát, ért mindent. Helyettesévé teszi az Isten küldöttét. Elfogadja tanácsait. Kezdeti vele a hatalom gyakorlását,de a felkészülést is: az országa népének és a környező országoknak megmentése a cél. Meggazdagszik maga is. Ez a zseniális idegen remek ember, biztosítani kell számára a teremtő által kigondolt környezetet: a hozzávaló feleséget, a gyerekeket, a családot. Idegen- új hazájában nem ismer senkit. A király maga választ neki asszonyt. És ők mind mellette voltak már az öröm esztendőiben, jelezve, hogy a család nem nyűg, hanem Isten ajándékának a teljessége itt a földön. Amit még nem is sejtett, hogy elvesztett édesapja hozzá kerül, ő, a fia mentheti meg az egész család életét, és amikor apja halni készül, nem őt, Józsefet áldja meg, hanem térdére ültetve fiának fogadja unokáit. Teljes lesz öröme.