Családnak a családról az evangélium tükrében 26.

Családnak a családról az evangélium tükrében

Nagy cél, nagy család, sok próbatétel

Ráchel idősebb fia, József, nagyon értelmes és jellemes fiatalember volt. Kitűnt testvérei közül.  Apja ezért is, de talán Ráchel emléke miatt is gyermekei közül őt szerette a legjobban. Tarka köntöst csináltatott neki. Mint apja bizalmasa egy alkalommal valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá. Történ, hogy álmot látott, és azt elbeszélte testvéreinek, akik még jobban meggyűlölték. Azt mondta ugyanis nekik: Halljátok álmomat, amelyet láttam. Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn. Az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt. A testvérei azt felelték neki: Talán királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk? Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt. Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem. Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted? Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot”. (Ter 37,2b-11) Egy alkalommal aztán apja a Szichemben legeltető testvérei után küldte Józsefet. Amint a megnevezett helyre érkezett és nem talált senkit a réten, találkozott egy idegennel, aki hallotta, hogy a testvérei arról beszéltek, hogy Dótainba mennek, hogy ott legeltessenek. József azonnal utánuk indult.

Józsefet eladják testvérei

„Amikor messziről meglátták a testvérei, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik. Így szóltak ugyanis egymáshoz: Itt jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai! Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt: Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, hanem inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek tisztán a kezeteket! Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani kezükből, és visszaadni atyjának. Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst, őt épedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz”. (Ter 37,18-24) Amikor aztán enni kezdtek, észrevették, hogy karaván közeledik hozzájuk. Fűszert, gyantát és mirha zsengét hoztak Gileádból, és vitték eladni Egyiptomba. Júdának támadt az az ötlete, hogy ne pusztítsák el testvérüket, hanem adják el rabszolgának. Ügyes elgondolás volt, hiszen tudta, hogy le akarnak számolni Józseffel, és így legalább az életét megmenti. Hogyan tudta volna kigondolni, hogy ezzel Isten akaratából eszköz lesz egy nagy csapást elkerülni, nagy embertömeget ment majd meg az éhhaláltól, köztük a saját családját is, és hogyan lesz majd a megváltás előképe József, Júda viszont a Megváltó ősapja. Tény ebből a jövendő nagy örömből: a szenvedés Józsefben elkezdődött.