Mi a szenvedés?
A szenvedés misztikus értelmezése
A szenvedést nehezen értették meg az Ószövetségben. Isten ószövetségi népe nehezen viselte el, oly annyira, hogy Jézusnak ki kellett jelentenie a maga szenvedésének közeledtével:„Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok. Íme, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!”. (Mt 23,37-39) Lassan kezdték megérteni, hogy ez a nehezen viselhető szenvedő sors lesz az ára a megváltásnak. A zsoltáros már emlegeti a szenvedés értékét: „hiszen rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás. Ha azt gondolnám: Úgy beszélek, mint ők, megtagadnám fiaid nemzetségét. Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott, míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem” (Zsolt 73,14-17) Lassan fedezik fel, hogy a szenvedésnek tisztító ereje van. „Erőszakot erőszakra, hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni. Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt?”(Jer, 9,5-6) Olyan próba ez, mint amikor az ezüstöt elválasztják a salaktól: „Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál. A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre. Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál”.(Zsolt 66,10-12) Arra szólít fel az Úr, hogy a megpróbáltatást nézd nevelésnek: „Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember fiát neveli”. (MTörv 8,5) „Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar”. (Péld 3,11-12) a történelemnevelő szándékú gyors büntetése: „így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldöztetések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak. Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés. Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel egészen addig, míg be nem telik bűneik mértéke, velünk nem így bánik, nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bűneink már az egeket verik. Így tőlünk soha nem vonja meg irgalmát” (2Makk 6,12-16) A hét Makkabeus fiúnak édesanyja végignézte már hat fiának válogatott szörnyű szenvedését. Az utolsó fiát ígérgetéssel próbálták elcsábítani. Az édesanya hősként legkisebb fiát szenvedésre biztatta, aki így förmedt a hóhérok urára: „De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől. Mi bűneink miatt szenvedünk. Ám ha haragszik is ránk fenyítésül és büntetésképen az élő Isten egy kis ideig, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin. De te, istentelen, te ne bízd el magad gőgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira, mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét. Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését” (7,31-36)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése