Évközi 4. vasárnap
Jézus Krisztusnak két természete van: isteni és
emberi; kétféle tudása, akarata, de csak egyetlen szeretete, mert a személy az,
aki szeret. Mivel pedig Krisztus a Szentháromság második isteni személye,
szeretete sem lehet valami, hanem csak valaki, aki isteni és örök: a
Szentlélek,. Amikor tehát Jézus szeret, a Szentlelket adja. Egész földi élete,
kereszthalála és feltámadása arra irányul, hogy a benne hívőknek megadja a
Szentlelket, így emelve be őket saját isteni természetébe, istenfiúságának
valóságába.
A karizmák Istentől mások javára kapott rendkívüli
képességek, a szeretet viszont Isten legbenső életéből való részesedés. A
megkeresztelt és megbérmált hívő keresztény – bár evilág korlátait át nem
lépheti – meghívást kap a Szentháromság közösségébe. A hitben tükör által,
homályosan ugyan, de látja Isten misztériumát, reményével meg is kapaszkodik
benne, szeretete pedig a bűnös önzéstől megtisztulva képes krisztusi méretekre
tágulni, Szentlelket árasztó szeretetté alakulni.
Urunk Jézus, a Szeretethimnusz, amelyet a mai Szentleckében
olvastunk, soha meg nem születhetett volna, ha Szent Pál nem találkozik Veled,
a megfeszített és megdicsőült Úrral. Hiszen amit olvasunk, nem elvont
tulajdonságok felsorolása, hanem a Te szellemi portréd, aki szeretetből
életedet adtad értünk. Éleszd fel bennünk Szentlelkedet, a szívünkbe adott
isteni szeretetet, hogy minden olcsó és hamis utánzatot elutasítva megtanuljunk
úgy szeretni Téged és Általad minden testvérünket, hogy már itt a földön
megízlelhessünk valamit a színelátás és az örök boldogság valóságából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése