Évközi 4. hét Szombat

Évközi 4. hét Szombat
1 Kir 3,4-13; Mk 6,30-31
„Adj, tehát, szolgádnak értelmes szívet!”

Isten nem engedte felépíteni Dávidnak az új jeruzsálemi templomot. Ő csak az anyagi feltételeket teremtette meg, és rábízta fiára, Salamonra, hogy Istennek méltó hajlékot készítsen. A mai olvasmány arról szól, hogy Salamon a Gibeonban maradt szent sátorhoz zarándokolt és a régi oltáron mutatott be ezer áldozatot (nagyszámú bikát és birkát) Ezt a nagylelkű buzgóságot jutalmazza Isten megjelenésével, és ajánlotta fel Salamon bármely kérésének teljesítését. Salamon kérhetett volna hosszú életet, dicsőséget hadban és békében, csodás gazdagságot. Ő azonban fiatalon is bölcsen gondolkodott a jó uralkodáshoz kért Istentől igaz bölcsességet. Isten megdicsérte ezért, megadta a kért képességet, és ráadásul megadta a hosszú életet, hírnevet, gazdagságot. Nagyszerű példa ez mindenkinek, akinek Isten hatalmat adott, vagy vezetővé tette. Neki minden erejét a rábízottak szolgálatára kell fordítania. Isten ehhez megadja a bölcsességet, amennyiben a kiszemelt hívő ezt imával kéri minden nap és teljesen önzetlenül eszerint cselekszik. Nagy kérdés, akad-e még valaki a vezetők között, aki ezt a gyakorlatot követi? Aki ugyanis másként tesz, aki magát előtérbe helyezve, átmenetileg okosnak tűnhe. Élve az alkalommal jól megszedve magát, előbb-utóbb nagyon csúfos lesz bukása.