Miért beszél Jézus példabeszédekben?
„Ekkor
odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: Miért beszélsz nekik
példabeszédekben? Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának
titkait – felelte --, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen
legyen nekik, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amijük van. Azért
beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van
ugyan fülük, nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta
jövendölése, mely Így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de
nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre,
a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne
halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és
meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert
hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit
ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta” (Mt
13,10-17) Mi jellemző a ma emberére? Mindezt hogy látjuk másokban, akik a
kortársaink, vagy ami még kényesebb: a családunk tagjai, testvéreink, netán
szüleink, esetleg a nagy lélekrontó ateizmus hagyott rajtuk
meg-nem-változtatható tüneteket!? Büszkén húzzuk elő a táskánkból vagy
zsebünkből a legmodernebb telefont, sokan büszkék arra, hogy a nagyvilág minden
táján jártak már, de ágyhoz vagy tolószékhez kötött nagyszüleiket, kevésbé
gazdag rokonságukat talán nem is ismerik. Jó lenne megjegyezni, hogy ez a
földi élet nem a boldogság örök terepe, hanem a boldogító, önfeláldozó
jótevőké, akik tudják és gyakorolják, hogy ennek a földi játéknak egyszer
végeszakad, a pénzünk, házunk, mindig legmodernebb kocsink itt marad, másé
lesz, még az agyondédelgetett testünkből is kiragad az isteni végzés, és el
kell indulnia hihetetlen sebességgel a lelkünknek Jézus Krisztus ítélőszéke
elé. Ott egyetlen kérdés létezik: mennyi jót tettél másokkal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése