Évközi 16. vasárnap

Évközi 16. vasárnap           
Ter 18,1-10a; Kol 1,24-28; Lk 10,38-42
„Őt hirdetjük, amikor intünk, és a telje bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit”

Szent Pál apostol személy szerint sohasem járt Kolosszéban, ebben az apró kisázsiai városkában, a Lükosz folyó völgyében. Pál, Epafrász nevű tanítványát küldte hozzájuk, hogy ők is megismerhessék Isten természetfeletti ajándékát, a kegyelmek kegyelmét, Jézus Krisztust. Isten, amikor ezt az ajándékot életre keltette Pál szívében, még nem tudhatta, hogy ezek a pogány, de jó akaratú emberek utolsó eshetőséget kapnak az örök üdvösségre. Az alapvető hit titkokat Epafrász megismertette a kolosszeiekkel, majd beszámolt Pál apostolnak az eredményekről. Közben az apostol Jeruzsálemben a zsidók fogságába került, amikor a zsidók elől menekülni akart, és a római császárhoz fellebbezett, majd Rómában raboskodott a börtönben. Ez idő tájt írt levelet a kolosszei híveknek. A Gondviselés intézte így, mert Kolosszét 61-ben földregés törölte el a föld színéről. A földön sosem tudták volna meg e levél nélkül, hogy az apostol személyes szenvedéseit felajánlja értük: „Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24) Pál nem úgy érti ezt a gondolatot, hogy Krisztus szenvedése hiányos s emiatt képtelen üdvözíteni a világot, és mások szenvedése kell ahhoz, hogy pótolja a hiányt. Inkább azt akarja érzékeltetni, hogy Jézus megtanította híveit arra, hogy az egész keresztény katolikus hívő közösség szorosan összetartozik Jézus Krisztussal és egymással, és az üdvösséget Jézus jósága folytán elősegíthetjük érdemszerző cselekedeteinkkel, szenvedéseinkkel, imánkkal mások javára. Ebből a levélből a kolosszeiek sok új hit titkot tanulhattak: „Az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy az Isten szavát érvényre juttassam: azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fenséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek” (25-27) Megtudták, hogy Krisztus megváltotta őket, megkeresztelkedtek, a gyors halál nem a pokolba sújtja, hanem a mennyországba emeli őket. Óriási ajándék volt számukra annak közlése is, hogy Jézus emberi lelke és teste öröktől fogva úgy szerepel Istenteremtő terveiben, mint a szellemvilág és az anyagvilág ősmintája (1,12-17) Létünk arra is szolgál, hogy Jézus embersége szerint, mintája alapján tökéletessé legyünk és segítsünk másokat is ilyenné válni. Súlyos gondként nehezedik rám és rajtam kívül nemzetünk sok tagjára, hogy a körülöttünk élő, egykor keresztény nemzetek elvesztették kereszténységüket. Nem kell nekik Jézus Krisztus, főként a szenvedése idegen tőlük. Mindenféle gyerekes teóriát elfogadnak, de nem értik meg, talán nem is hallották még a kolosszeiekhez írt levél csodás üzenetét: Jézus Krisztus szenvedése igényli, hogy a magunk szenvedését tegyük az övé mellé, próbáljuk hitetlenné vált kortársainkat megmenteni, szenvedéseinket kapcsoljuk Jézuséhoz. Segítsünk megváltást keresni nemzetünknek.