A Váci Egyházmegye
közleménye a pásztói Szűz Mária-szobor könnyezése kapcsán
Június végén a pásztói Szentlélek-templom Szűz
Máriát ábrázoló szobrának szeme nedvességtől fényleni kezdett. Többen is úgy
vélték, hogy csodálatos könnyezésről lehet szó.
Mivel hasonló jelenségek már többször
előfordultak – gondoljunk csak a győri vagy a máriapócsi kegyképekre –,
érthető, hogy sokan érdeklődnek és állásfoglalást kérnek.
Minden ilyen csodálatos tünemény ráirányítja a
figyelmet – hívőkét és nem hívőkét is – az életünk titkaira. Maga a
csoda fogalma is elgondolkodtató. Amit nem tudunk megmagyarázni értelemmel,
amiről nincs kísérleti bizonyosságunk, azt csodának nevezzük. Ugyanakkor ezeket
a tapasztalatokat az isteni, a természetfeletti világ megnyilatkozásainak
tartjuk. Sajnos a legnagyobb csodákat nem vesszük észre, mert megszoktuk. Pedig
a csodának nem az a lényege, hogy a megszokott rendtől eltér valami, hanem az,
hogy nekünk abban a pillanatban az Úristen gondviselését bizonyítja.
Csodálkozzunk rá a búzamagra, a víz körforgására, a születésre, a hitre ébredés
titkára!
Jó alkalom ez a mostani élmény, hogy
érzékenyebbek legyünk a mindennapi életünk apró csodáira. A hívő ember hálával
veszi tudomásul, hogy minden pillanatban a gondoskodás, a megajándékozottság
tényei vesznek körül bennünket. Szükségünk van egy ilyen figyelemfelhívásra,
hogy rácsodálkozhassunk a teremtett világ minden titkára, emberi életünk,
emberi kapcsolataink megmagyarázhatatlan „véletlenjeire”.
Nem az a kérdés, hogy könnyek vannak-e a szobor
arcán, hanem az, hogy miként válaszolunk az Úristen minden pillanatban
megnyilvánuló szeretetére.
Imádkozzunk és testvéri
szeretettel adjuk tovább mindazt a csodálatos lehetőséget, amit mi is úgy
kaptunk. Szeretettel törődjünk egymással! Ha ezt elmulasztjuk, akkor joggal
sirathat minket a Szűzanya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése