Évközi 15. hét péntek

Évközi 15. hét péntek        
Kiv 11,10-12,14; Mt 12,1-8
de az Úr megkeményítette a fáraó szívét. és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait”

Mózes félt vállalni a nagy küldetést, hogy visszamenjen Egyiptomba, és kivezesse a fáraó birodalmából Izrael fiait. Féltette saját életét, hiszen egy izraelita védelmére kelve a veréssel fegyelmező rabszolga-felügyelőt egyetlen pofonnal akarta jobb belátásra bírni, de halál lett belőle. Mózes nem tudhatta,  hogy negyven éves távolléte alatt, hogyan alakultak Egyiptom viszonyai. Amit az égő de el nem  hamvadó csipkebokorból Istentől hallott, az Izrael népének folyamatos kínzásáról szólt. Másik oka a félelemre nyilván abból eredt, hogy biztosra vette, a fáraó az ingyenes rabszolga-munkáról nem fog egykönnyen lemondani. Isten ezt meg is erősítette a látomásban, amikor így szólt: „Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti. Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet  közöttük  véghezvinni szándékozom. azok miatt aztán majd elbocsát titeket” (Kiv 3,19-20) Mózes végül is vállalja a küldetést, jelentkezik a fáraónál bátyjával, Áronnal együtt. Minden úgy történt, ahogyan Isten előre elmondta. A mai történelmi részlet a tízedik csapás előtti bárányvacsoráról szól, ami alatt minden egyiptomi családban egyszerre halt meg az elsőszülött fiú. Az izraeliták ettől a csapástól is megmenekültek, mert megtették, amit Istenünk parancsolt nekik: előírás szerint elkészítették a vacsorát: leölték a bárányt, megsütötték csonttörés nélkül. A vérével megkenték a ház utcai ajtaját kívülről, jelezve a halált osztó angyalnak, hogy ott Isten gyermekei laknak, nem szabad őket bántani. Ez a háromezer éves történet nem egy nép sajátja. Amikor Isten Ábrahámnak megjelent, és megígérte neki, hogy megáldja születendő gyermekével és nagy néppé kibontakozó minden utódjával együtt, az áldást ezzel fejezte be:„Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ezért csak egyetlen valakiben lehet megérteni tökéletesen a történelmet, a Bibliát is. Ez a valaki pedig Jézus Krisztus. Ő földi életében az Ószövetség hivatott magyarázóinak mondta: „Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok,hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam”.(Jn 5,39) A húsvéti bárány a menekülés éjszakáján csak előkép. Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29) Jézus halála előtt, amikor a hegyen három tanítványa előtt átváltozott színében, „megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele haláláról (Lk 9,30). Arról is tudtak-e az Ószövetség nagyjai, hogy a bárányvacsorát Jézus halála előtt elfogyasztja, a sort befejezi,új titkot nyit meg:az ő vére mindenkiért kiontatik, de a kehelyben az Ő hatalmával papjai parancsszavára minden szentmisében újra megjelenik, és ez a Vér lesz az örökös lélekmentés, ahogyan a kafarnaumi beszédében Jézus hosszan megmagyarázta (Jn 6,22-71) Csak az kezdi megérteni az üdvösség titkát, aki Jézuson keresztül keresi az üdvösséget.