Az élet igéje – 2018.
január
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek
tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése
szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött
magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek
életére.
„Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje” (Kiv 15,6)
Ebben a hónapban az élet igéje Mózes énekének
egyik sorát idézi az Ószövetségből, amikor Izrael magasztalja Istent, mert
megsegítette népét története során. Ez a himnusz elbeszéli Isten hatalmas
tetteit népének üdvösségére az egyiptomi fogságból való szabadulástól kezdve
egészen megérkezéséig az ígéret földjére.
Útjuk során sok nehézséggel és szenvedéssel
kellett szembenézniük, de végig Isten biztos keze vezette őket, néhány olyan
ember közreműködésével, mint Mózes és Józsue, akik Isten üdvösségtervének
szolgálatába álltak.
„Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje”
Amikor a hatalom erejéről van szó, hajlamosak
vagyunk olyan erőre gondolni, amely gyakran elnyomással, emberek és népek
közötti harccal párosul. Isten igéje azonban feltárja előttünk, hogy az igazi
erő a szeretet, ahogy azt Jézusban láthatjuk. Ő egészen a halálig élte végig az
emberlét tapasztalatát, hogy szabadulást hozzon, és elvezessen az Atyával való
találkozásra. Neki köszönhetően megmutatkozott Isten szeretetének ereje az
emberek iránt.
„Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje”
Ha önmagunkra tekintünk, őszintén be kell
ismernünk a korlátainkat. Emberi törékenységünk tagadhatatlan, akár testi, akár
lelki, pszichikai vagy kapcsolati téren. De épp ebben tapasztalhatjuk meg Isten
szeretetét, mert gyermekeinek, minden embernek a boldogulását akarja, és kész
erejével segítségére lenni azoknak, akik sorsukat szelíden leteszik a kezébe,
hogy előmozdítsák a béke, a közjó és a testvériség ügyét.
Nagy bölcsességgel választották ki ezt az igét
a keresztények egységéért való imahét mottójául. Mennyi szenvedést okoztunk
egymásnak kölcsönösen évszázadokon át, növeltük ezzel a szakadást, a gyanakvást
és megosztottuk a családokat és a közösségeket.
„Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje”
Szükségünk van az imára, hogy kérjük az egység
kegyelmét, mint Isten ajándékát; ugyanakkor föl is ajánlhatjuk magunkat, hogy
szeretetének eszközei legyünk a hidak építésében. 2002-ben Genfben az Egyházak
Világtanácsának ülésén felkérték Chiara Lubichot, hogy mondja el ezzel
kapcsolatban a gondolatait és a tapasztalatát. Most ebből idézünk:
„A dialógust a következőképpen folytatjuk:
mindenekelőtt azonos szintre helyezkedünk a beszélgetőtársunkkal, bárki legyen
is az. Aztán meghallgatjuk őt, teljes űrt teremtve magunkban. (…) Ily módon
magunkba fogadjuk a másikat, és megértjük őt. (…) Mivel szeretettel hallgattuk
meg, ő is kedvet kap ahhoz, hogy meghallgassa, amit mi mondunk.”
Ebben a hónapban használjuk ki a mindennapos
lehetőségeinket, és szőjük szorosabbra, vagy vegyük fel újra a kapcsolatot
azokkal, akikkel nem azonos egyházhoz tartozunk, közeledjünk tisztelettel és
barátsággal ezekhez az emberekhez és családokhoz.
És miért ne közeledhetnénk imával és ugyanilyen
gyakorlattal a belső ellentétek felé is saját egyházi közösségünkben, vagy akár
a politikában, a társadalom különböző területein vagy a családban is? Akkor mi
is örömmel mondhatjuk majd: „Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje”.
Letizia Magri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése