Vízkereszt előtti péntek
A
kölcsönös szeretet parancsa több annál, mint hogy szeressük a minket
szeretőket. Ezt ugyanis – ahogy Jézus maga mondja – a pogányok is megteszik.
Nem azért kell szeretnünk egymást, mert rokonszenvesnek találjuk a másikat, nem
azért, mert egyezik a világfelfogásunk vagy az ízlésünk, és nem is azért, mert
szeretnénk a kapott jót viszonozni. Ez mind nem a kölcsönös szeretet oka és
célja, legfeljebb csak következménye. Egyszerűen azért kell szeretnünk egymást,
mert a kölcsönös szeretet maga az Isten országa, és keresztényként nincs más
hivatásunk és nincs más jövőnk.
A
világ fiai, vagyis a Krisztust nem ismerők körében is meg lehet tapasztalni az
őszinte szeretetet, melyre szívük legbensőbb hangját követve jutottak el –
Isten kegyelméből, hiszen őket is a szeretetre teremtette –, de nekik nem
parancsolja meg Isten, sem azt, hogy szeressék egymást, sem azt, hogy szeressék
ellenségeiket, mert ezt csak a kinyilatkoztatás teljességét ismerő gyermekeitől
várja el, akiknek megadta a természetfeletti szeretet képességét a
Szentlélekben. Isten Lelke ugyanis képessé tesz arra, hogy azt is elfogadjuk a
másikban, amit természetünk szerint nem fogadnánk el, ami tőlünk idegen, sőt
idegesítő, és a kölcsönös szeretet világának olyan mélységeit tárja fel
előttünk, amely messze túlhaladja az emberi rokonszenv és érzelmek szintjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése