Nagyböjt 3. hét hétfő
A
szíriai Námán ugyanúgy előítélettel viseltetett Elizeussal és az általa
ajánlott gyógymóddal szemben, mint a názáretiek Jézussal szemben, akit csak az
ács fiaként ismertek. (Közvetve ez is bizonyítja, hogy Jézus nem volt
csodagyerek, és rejtett názáreti évei alatt nem tett semmi rendkívülit – élte a
korabeli fiatal zsidó férfiak mindennapi életét, csak bűnt nem követett el
soha.) Az alapvető különbség Námán és a názáretiek között, hogy az előbbi –
igaz, csak szolgái rábeszélésének engedve – képes volt túllépni előítéletein,
és volt benne annyi alázat, hogy elfogadja: az üdvösség Izrael által adatik. A
názáretiek viszont megátalkodtak kishitűségükben, amikor azokat a csodákat
kérték számon Jézuson, melyeket Kafarnaumban művelt, és kitaszították őt maguk
közül.
Ez
a szűkkeblűség arra int, hogy az Egyházhoz való tartozásunk, ha csupán
külsődleges, nem sokat ér. Igazi gyógyulást, minőségileg is jobb életet nem a
vallásos cselekedetek, hanem az élő Istenbe vetett hit révén nyerhetünk. De
vajon van-e bennünk elég bátorság, nagyvonalúság, hogy megengedjük Istennek,
hogy ne a mi elvárásaink, hanem saját tetszése szerint vigye végbe csodatetteit
életünkben? És van-e elég alázat, hogy a világ által kínált látványos,
önmegváltó módszerekkel szemben, melyek emberi kiteljesedésünket, tökéletes
önmegvalósításunkat ígérik, az Egyház hitéből és szentségeiből reméljük az
üdvösséget?
Urunk Jézus, köszönjük Neked a szentségeket, a
végidők Izraelének, az Egyháznak gyógyító folyóit, melyek oldalad sebéből
fakadtak a világ üdvösségére, s melyek által a testi tisztulásnál mérhetetlenül
nagyobb csodát viszel végbe rajtunk. Hiszen Te a szentségek ereje által nem
csupán bőrünket teszed olyanná, mint egy gyermeké, hanem Isten gyermekeinek
ártatlanságát adod vissza nekünk, és testünket-lelkünket, egész valónkat
részesíted az újjáteremtés művében. Taníts minket szívbéli alázatra, hogy minél
közelebb vagyunk az üdvösség forrásához, annál jobban átérezzük
méltatlanságunkat, ugyanakkor azt is, hogy Nélküled nem tudunk és nem is
akarunk élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése