Nagyböjt 3. hét szerda
Az
Ószövetség népét mindennél jobban az különböztette meg a környező pogány
népektől, hogy Istenünkkel, az egyetlen Úrral olyan bensőséges viszonyban
voltak, mint egyetlen más nép sem a maga isteneivel. S ebben a hasonlíthatatlanul
mély és meghitt kapcsolatban Isten volt a mindenkori kezdeményező, a Vőlegény,
aki újra és újra megszólította menyasszonyát, szent népét, hol becéző,
vigasztaló, hol meg feddő, korholó szavakkal. Ennek a szerelmes Isten–ember
kapcsolatnak a gyümölcse és egyben dokumentuma nemcsak a Szentírás legköltőibb
könyve, az Énekek éneke, hanem az Izrael mindennapjait átszövő törvények és
parancsok gyűjteménye is. A törvény megtartása pedig Izrael részéről nem más,
mint válasz Isten szerelmes közeledésére. (A farizeusok ott hibáztak, hogy
miközben aprólékos gonddal betartották a törvény előírásait, megfeledkeztek
Isten személyes szeretetéről, melyből a törvény fakadt.)
Jézus
Krisztus annyiban teljesítette be, tette tökéletessé a törvényt, amennyiben megtestesülésével
még mélyebben gyökereztette bele ebbe a mélységes istenközelségbe, új dimenziót
nyitva meg, immár nem csupán a választott nép, hanem minden ember előtt. Ettől
fogva semmi sem lehet külsődleges a törvényből, hanem az egészet átjárja az Isten
és ember közti szerelem, mely az Istenemberben a maga teljességében nyilvánul
meg. A törvény igája ettől édes és terhe ettől könnyű, mert egy személyben
nyeri el végső értelmét, jobban mondva a Szentháromság személyeinek isteni
életében, amely életre mi is hivatottak vagyunk. Ezért írhatja Szent Pál, hogy
„a törvény teljessége a szeretet”.
Urunk Jézus, add, hogy közelségednek ez a
felfoghatatlan misztériuma megragadja szívünket, értelmünket, akaratunkat,
egész lényünket. Segíts, hogy ne csupán külsőleg, észérvek alapján vagy
tekintélytiszteletből, esetleg puszta megszokásból, hanem belső lendülettel,
szerelmes odaadással teljesítsük a szeretet élő és éltető törvényét., a te
szent és igaz parancsodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése