Boldog GAMBARA PAULA
özvegy, III. r.
(kb. 1450-1505)
Az
észak-olaszországi Bresciában született igen előkelő családból. Már fiatal
korában kedvelte a magányt, imát, lelki olvasmányokat. Szívesen belépett volna
valamelyik kolostorba, de szülei odaígérték a fiatal Costa grófnak.
Teljesítette szülei kívánságát, férje pedig Piemont tartományba vitte fiatal
feleségét. (Neve Gambara-Costa változatban is szerepel.) Costa gróf, akárcsak a
korabeli reneszánsz hercegek (Ferrarában az Este hercegek, Firenzében a
Mediciek) kedvelte a pompát, szertelen költekezést, gazdag lakomákat,
szórakozásokat, s feleségét is erre az életmódra akarta rávenni. Hiszen a jó
feleségnek kötelessége mindenben férje kedvében járni! Paula azonban nem volt
erre hajlandó. Lelkiismeretével mindez ellenkezett. Belépett a ferences III.
rendbe, s gyóntatója tanácsára távol tartotta magát a hiúságoktól; a
szegényekkel, betegekkel törődött, még önmagától is képes volt megvonni a
falatot, hogy a beteghez elvigye. A hagyomány az ő életébe is beiktatja a
rózsacsoda legendát. (Ami férje magatartását illeti, nála találó a legenda.)
Egyszer téli napon találkozott egy szegény asszonnyal, akinek nem volt cipője.
Levetette saját lábbelijét s a szegénynek adta. Ez a tette kiváltotta férje
féktelen haragját: feleségét a szolgák előtt megverte, rendszeresen durván bánt
vele. A szolgák pedig ebben is követték urukat. Paula a szentek módján vett
elégtételt: a gúnyolódást nagy türelemmel és szelídséggel viszonozta.
Szenvedéseit férje megtéréséért ajánlotta fel, akinek rendetlen élete sok
fájdalmat okozott neki. Felajánlásának meg is lett az eredménye: férje megtért,
s ettől kezdve Paula végezhette jó cselekedeteit minden akadály nélkül;
viselhette nyilvánosan is a ferences III. rendi ruhát: Férje halála után
folytatta jótékonykodó és önmegtagadó életét, mígnem 1505-ben boldog halállal
megtért az Úrhoz. Évszázados tiszteletét XVI. Gergely hagyta jóvá 1840 körül.
„E
világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a
bizonytalan vagyonban, hanem az élő Istenben, aki bővel megad nekünk mindent
megélhetésünkre. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és
együttérzéssel adakozzanak, így biztos alapot gyűjtenek a jövőre, és elnyerik
az igaz életet.” (1 Tim 6, 17-19.)
Imádság:
Istenünk, te Boldog Paulát kituntetted a világi
hiúság megvetésével, a szegények iránti szeretettel s a béketűrés erényével.
Segíts, hogy mi is irgalmasságot gyakoroljunk, hogy Istennél irgalmasságra
leljünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése