Évközi 2. hét szerda
A
vallások lehetetlen célt tűznek ki maguk elé: el akarnak érni Istenhez,
áthidalva azt a végtelen szakadékot, mely Istent elválasztja ettől a világtól.
Nem a bábeli toronyépítéshez hasonló vakmerő és abszurd ötlet ez? Nem, mert azt
a tornyot Isten nélkül, az ő ellenében akarták megépíteni, azt a vágyat
viszont, hogy Istenhez elérjünk és vele találkozzunk, ő maga oltotta belénk. Jézus
Krisztus nélkül azonban egyetlen vallás sem érhette volna el soha a célját.
Őnélküle Istenről csak ábrándozni lehetne, és áldozatbemutatásainkkal
nyugtatgatni a lelkiismeretünket, de az eget összekötni a földdel egyetlen
vallás papja sem képes, egyedül csak Jézus Krisztus. Ő az egyetlen igazi
pontifex, azaz hídverő, sőt, ő maga a híd, amely összeköti az eget a földdel, ő
maga Isten jelenléte a világban.
Ez
nyilatkozik meg a béna kezű ember meggyógyításában is. Jézus nem törődik azzal,
hogy a szombati gyógyítást ellenfelei majd vádként fogják felhozni ellene. Ő
élet és halál, jó és rossz kategóriái szerint gondolkodik, és nem tűri, hogy
emberi szempontok korlátozni próbálják az Istentől jövő életet. Ahogy a nap nem
tud nem sütni, úgy ő sem tudja nem felragyogtatni Isten arcát, ezért amerre
csak jár, Isten országát hozza el, azáltal is, hogy meggyógyítja a testi-lelki
betegségtől szenvedőket. Nem az ember megy fel tehát Istenhez, hanem Isten
hajol le az emberhez, és magához emeli Jézus Krisztusban.
Urunk Jézus, a Te főpapi mivoltod mindkét
irányban megnyilatkozott: az emberiség nevében saját emberi szenvedésedet és
halálodat ajánlottad fel áldozatul Istennek, nekünk pedig elhoztad az Atya
bocsánatát, és első ajándékul kiárasztottad a Szentlelket, hogy a Te isteni
életed lehessen osztályrészünk. Add, kérünk, hogy mindennél jobban
ragaszkodjunk Hozzád, és gyöngeségünk ellenére Isten irgalmas szeretetének
tanúi és közvetítői lehessünk Általad az emberek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése