Évközi 3. hét kedd
A
Szentírás egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy mi is az az isteni akarat,
melynek teljesítése földi életében az Úr Jézus eledele volt, és
keresztáldozatának lényege: a mennyei Atya minden embert üdvözíteni kívánó
szeretete. Ilyen értelemben nem volt sem szükséges, sem szerencsés Ádám vétke,
hiszen ha az ember nem követett volna el bűnt, Isten Fia akkor is eljött volna,
hogy Ádámot és gyermekeit mintegy kézen fogva elvezesse az isteni lét
teljességébe, a Szentháromság boldog közösségébe. Mivel azonban az ember
elszakadt Istentől, ez az eljövetel más minőséget kapott, s a második isteni
személy mint Krisztus és Megváltó jött el.
De
még ebből sem következett, hogy a Fiúnak mindenképpen meg kell halnia. Az Atya
nem határozta el előre szent Fia feláldozását, hanem azt akarta, hogy mindenkor
az ő szeretetének tanúja legyen a földön az emberek üdvösségére. Jézus azzal a
szándékkal kezdte meg nyilvános működését, hogy kinyilatkoztassa Izraelnek az
örömhírt, az Isten országa eljövetelét, és ezt a szent nép elfogadva megtérjen,
s így a többi nép üdvösségének eszköze legyen. Az emberek azonban nemet mondtak
a Jézus által felkínált üdvösségre, sőt még az életére is törtek. A
kereszthalál ezért nem isteni szükségszerűség, hanem az emberi gonoszság szükségszerűsége.
Jézus küldetése mégsem vallott kudarcot: a rá váró szenvedést és halált is az
isteni akarat teljesítésének szolgálatába állította azáltal, hogy engesztelő
áldozatul ajánlotta fel a bűnök bocsánatára, mindenekelőtt ellenségeiért, hogy
jövendő megtérésük által ők is elnyerjék az üdvösséget.
Urunk, Te a mai Evangéliumban testvérednek,
nővérednek és anyádnak nevezed azokat, akik minden körülmények között az Atya
akaratát cselekszik. Add kegyelmedet, hogy példádat követve mi is szüntelenül
keressük és megtegyük Atyád akaratát, s így nemcsak életedben, hanem
szenvedésedben, halálodban s végül szent feltámadásodban is egyesülhessünk
Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése