Évközi 3. hét vasárnap
A
babiloni fogságból hazatért maradék lélekben megérett arra, hogy akként
hallgassa Isten igéjét, s annak fogadja el, ami: az Örökkévalótól érkezett
üzenetnek, az egyetlen üdvözítő kinyilatkoztatásnak. Ma is születnek új
Ezdrások, és már ácsolják az emelvényt, ahonnan friss erővel, hatalmas
eredetiséggel fogják felolvasni, újból meghirdetni Krisztus evangéliumát, mint
az egyedül megmentő, üdvözítő tanítást. Föl kell emelni az evangéliumos
könyvet, kiragadni a modern pogányság minden vallást egybemosni igyekvő,
nyárspolgári kényelmességéhez ideológiát gyártó közegéből, a megalkuvó,
magzatgyilkos és haldoklókat kegyesen másvilágra segítő képmutatás mocskos
kontextusából, magasra tartani, és fennszóval hirdetni az örömhírt, hogy van
szabadulás, van megváltás, van bűnbocsánat.
A
mai vasárnapon kezdjük el Szent Lukács evangéliumának olvasását. Általa tárja
Isten szent népe elé Krisztus az újszövetségi törvényt. Már csak rajtunk múlik,
hogyan hallgatjuk: úgy-e, mint a názáreti zsinagógában ülők, akik helyeseltek
és csodálkoztak, később azonban megbotránkoztak azon, amit mondott, vagy úgy,
mint a fogságból hazatért, a szenvedések tüzes kohójában megtisztult választott
nép tagjai, akik „meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent”. Készek
vagyunk-e elszakadni előítéleteinktől, tudjuk-e függetleníteni magunkat a
közízléstől és a világtrendektől, hajlandók vagyunk-e akár véres szakítás árán
is kitépni magunkat abból az alattomos hálóból, mely a modern civilizáció
jelszavaiból és reklámjaiból szövődik körénk, azt sugallva, hol csábítón,
negédesen, hol éles-fenyegetőn, hogy nincs más út, nem tehetünk mást, be kell
állnunk a sorba, és nekünk is imádnunk, szolgálnunk kell az épp divatba jött
isteneket...? Az evilági boldogulás receptjei helyett akarjuk-e meghallani és
szívünkbe fogadni az igazi örömhírt?
Urunk, Jézus Krisztus, légy áldott azért, hogy
az Ószövetség ígéretei Benned mind beteljesültek, mégpedig minden
elképzelésünket felülmúlóan, hiszen testestül-lelkestül személyes, örök jövőt
adsz nekünk. Hálát adunk azért is, hogy nem vagyunk egyedül, hogy sok-sok
testvérünkkel együtt közösséget, egy testet alkotunk, melyet egy és ugyanazon
Lélek itatott át. Add meg nekünk, kérünk, az istenfélelem ajándékát, hogy
leborulva hódoljunk csodálatos műved láttán, s mindnyájan a magunk adománya és
hivatása szerint dicsőítsük meg az Atyát, Általad a Szentlélekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése