Advent 2. vasárnapja
Iz 11, 1-10 Róm 15, 4-9 Mt 3, 1-12
„Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Jézus Krisztus akarata szerint egyetértsetek.
Szent Pál apostolnak a legújabb időkig tizennégy apostoli levelet tulajdonítottak keresztény őseink. Ezek közül a legtöbbet olyan közösségeknek írta, akiket ő tanított a krisztusi hit alapjaira, és messzire távozva, tovább akarta képezni egykori tanítványait a hit és az erkölcs tudományában. Olyanoknak is írt levelet, akiket nem tanított személyesen. Ilyen a Rómaiakhoz írt levele is. Bemutatja nekik a tetteinkért számon kérő Istent, aki régen felkarolta Izrael népét, de irgalmát kiterjesztette a pogányokra is. Ezek közé tartoztak a római hívek is. A mindent jó előre és bölcsen elrendező Isten ezt a részt olvastatja ma minden közösségünkben: „Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vígasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!" (Róm 15, 4-5) Szent Pál maga is „egykori író" lett, a jövőnek szánt írás nekünk is szól. Okulnunk kel belőle: türelmet és vigasztalást ebből kell merítenünk. Boldogan vesszük tudomásul, hogy ezer esztendős keresztény hazánk szörnyű megpróbáltatás után érezheti Jézus és az Ő Atyja jóságát: szellemi és anyagi nyomorunkból kezdünk felemelkedni. Mit kell tennünk? Meg kell gondolnunk helyzetünket: Gonosz hatalmak az utolsó száz év alatt elvették hazánk területének kétharmadát, rabságba döntötték magyar testvéreink millióit. Bele erőszakoltak minket két iszonyú világháborúba. Családjainktól rekvirálták vagyonukat, és legnagyobb kincsünket: a hitünket. Eladósították hazánkat, igyekeztek utolsó forintjainkat és maradék földünket, vizünket elherdálni. Ezt a folyamatot senki idegen nagyhatalom nem tudta vagy akarta megakadályozni, de még népünk fiainak hatalmas tábora sem. Egyedül maradt egy kisebb felelős csoport, aki becsülettel harcolt a jog és mindenek felett a hit erejével. Mindkettő Isten ajándéka. Ezt nyíltan meg kell vallani és Istennek, a Magyarok Nagyasszonyának és a melléjük sorakozott becsületes, okos honfitársainknak meg kell köszönnünk. Köszönetünk meg mutatkozott azzal is, hogy örök emlékezetül az utókornak országunk alapokmányában foglaltuk. Jézus kiállást vár tőlünk az igazság mellett: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, en is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, en is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van"(Mt 10, 32-33)
Iz 11, 1-10 Róm 15, 4-9 Mt 3, 1-12
„Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Jézus Krisztus akarata szerint egyetértsetek.
Szent Pál apostolnak a legújabb időkig tizennégy apostoli levelet tulajdonítottak keresztény őseink. Ezek közül a legtöbbet olyan közösségeknek írta, akiket ő tanított a krisztusi hit alapjaira, és messzire távozva, tovább akarta képezni egykori tanítványait a hit és az erkölcs tudományában. Olyanoknak is írt levelet, akiket nem tanított személyesen. Ilyen a Rómaiakhoz írt levele is. Bemutatja nekik a tetteinkért számon kérő Istent, aki régen felkarolta Izrael népét, de irgalmát kiterjesztette a pogányokra is. Ezek közé tartoztak a római hívek is. A mindent jó előre és bölcsen elrendező Isten ezt a részt olvastatja ma minden közösségünkben: „Mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták, hogy az írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. Adja meg nektek a béketűrés és vígasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, és egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!" (Róm 15, 4-5) Szent Pál maga is „egykori író" lett, a jövőnek szánt írás nekünk is szól. Okulnunk kel belőle: türelmet és vigasztalást ebből kell merítenünk. Boldogan vesszük tudomásul, hogy ezer esztendős keresztény hazánk szörnyű megpróbáltatás után érezheti Jézus és az Ő Atyja jóságát: szellemi és anyagi nyomorunkból kezdünk felemelkedni. Mit kell tennünk? Meg kell gondolnunk helyzetünket: Gonosz hatalmak az utolsó száz év alatt elvették hazánk területének kétharmadát, rabságba döntötték magyar testvéreink millióit. Bele erőszakoltak minket két iszonyú világháborúba. Családjainktól rekvirálták vagyonukat, és legnagyobb kincsünket: a hitünket. Eladósították hazánkat, igyekeztek utolsó forintjainkat és maradék földünket, vizünket elherdálni. Ezt a folyamatot senki idegen nagyhatalom nem tudta vagy akarta megakadályozni, de még népünk fiainak hatalmas tábora sem. Egyedül maradt egy kisebb felelős csoport, aki becsülettel harcolt a jog és mindenek felett a hit erejével. Mindkettő Isten ajándéka. Ezt nyíltan meg kell vallani és Istennek, a Magyarok Nagyasszonyának és a melléjük sorakozott becsületes, okos honfitársainknak meg kell köszönnünk. Köszönetünk meg mutatkozott azzal is, hogy örök emlékezetül az utókornak országunk alapokmányában foglaltuk. Jézus kiállást vár tőlünk az igazság mellett: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, en is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, en is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van"(Mt 10, 32-33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése