Krisztus a mindenség Királya
elmélkedés tizenegyedik rész
Jézus sorsa a halálos ítélettel megpecsételődött.
Csak a zsidó vallás különös kifejezése segít bennünket megérteni, miért ítélték halálra Jézust? Jézus egész földi élete egyszerű kétkezi munkás sorsának tűnhetett mind nemzetének, mind a megszálló Római Birodalom tisztségviselőinek. Akadt néhány kísérlet messiási allűrök felcsillantására, de ezek nem voltak komolyak. Maguk a zsidó nagytanács tagjai is megfontolták egyik józan társuk, Gamáliel későbbi okfejtését, amit nekünk az Apostolok Cselekedetei című korai keresztény szentírási könyv őrzött meg. Az apostolok első igehirdetése idején nagyon sok csodát műveltek, hogy Uruk ezeknek a segítségével igazolja istenségét és a természetfeletti erőinek isteni forrását. Ezek láttán sokan megtértek Jeruzsálemben. A zsidó tanácstagok viszont egyre dühösebbek lettek, mert minden Jézus nevében végzett csoda Jézus istenségét erősítette. (ApCsel 5,12-16) Amikor a főtanács az apostolok csodatetteit ellensúlyozni akarta, hasztalan volt a kísérlet, mert rendszerint ott álltak mellettük a Jézus nevében meggyógyultak. Egyik védőbeszédében Péter bátran hirdette: „Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki. Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni. De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez: Izraelita férfiak! – szólt hozzájuk. Fontoljátok meg, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni. Mert nem régiben fellépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellészegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették. Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak. Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe”.(30-39) Jézus tárgyalásán még nem vett részt Gamáliel. Ennek így kellett történnie, mert Jézusnak meg kellett halnia, hogy a világ minden emberének összes bűnét meg tudja bocsátani. Amikor a zsidó vezetők nagypénteken kora reggel elvitték Jézust Pontius Pilátushoz, akinek fogalma sem lehetett arról, hogy Jézus jövendölése milyen okból volt a halálos ítélet alapja. Csak a tényt közölték vele. Mi keresztények tudjuk: Jézus addig földön mozgó, rendszerint gyalogoló emberként volt látható. A feltett kérdésre pedig így válaszolt: Magad mondtad meg, főpap a kérdéseddel, hogy én vagyok a Messiás. Ez zsidó kifejezés.„De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát amint a hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin” (Mt 26,64) Megint a zsidó gondolkodáshoz fordulva értjük meg a jézusi nyilatkozatot: Eddig csak emberségemet láttátok. A hatalom, az isteni trón messze volt tőlem, hogy alázatos legyen a szenvedésem, de pár napon belül a feltámadás, mennybemenetel közel lesz, sokan látnak majd megdicsőülten az Atya mellé az isteni trónra emelve emberségemet is. A világ végén pedig majd lát mindenki „eljönni az ég felhőiben”, ami isteni kiváltság. A zsidók jól értették, ezért mondták, hogy önmaga istenítése káromkodás.
elmélkedés tizenegyedik rész
Jézus sorsa a halálos ítélettel megpecsételődött.
Csak a zsidó vallás különös kifejezése segít bennünket megérteni, miért ítélték halálra Jézust? Jézus egész földi élete egyszerű kétkezi munkás sorsának tűnhetett mind nemzetének, mind a megszálló Római Birodalom tisztségviselőinek. Akadt néhány kísérlet messiási allűrök felcsillantására, de ezek nem voltak komolyak. Maguk a zsidó nagytanács tagjai is megfontolták egyik józan társuk, Gamáliel későbbi okfejtését, amit nekünk az Apostolok Cselekedetei című korai keresztény szentírási könyv őrzött meg. Az apostolok első igehirdetése idején nagyon sok csodát műveltek, hogy Uruk ezeknek a segítségével igazolja istenségét és a természetfeletti erőinek isteni forrását. Ezek láttán sokan megtértek Jeruzsálemben. A zsidó tanácstagok viszont egyre dühösebbek lettek, mert minden Jézus nevében végzett csoda Jézus istenségét erősítette. (ApCsel 5,12-16) Amikor a főtanács az apostolok csodatetteit ellensúlyozni akarta, hasztalan volt a kísérlet, mert rendszerint ott álltak mellettük a Jézus nevében meggyógyultak. Egyik védőbeszédében Péter bátran hirdette: „Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki. Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni. De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez: Izraelita férfiak! – szólt hozzájuk. Fontoljátok meg, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni. Mert nem régiben fellépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellészegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették. Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak. Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe”.(30-39) Jézus tárgyalásán még nem vett részt Gamáliel. Ennek így kellett történnie, mert Jézusnak meg kellett halnia, hogy a világ minden emberének összes bűnét meg tudja bocsátani. Amikor a zsidó vezetők nagypénteken kora reggel elvitték Jézust Pontius Pilátushoz, akinek fogalma sem lehetett arról, hogy Jézus jövendölése milyen okból volt a halálos ítélet alapja. Csak a tényt közölték vele. Mi keresztények tudjuk: Jézus addig földön mozgó, rendszerint gyalogoló emberként volt látható. A feltett kérdésre pedig így válaszolt: Magad mondtad meg, főpap a kérdéseddel, hogy én vagyok a Messiás. Ez zsidó kifejezés.„De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát amint a hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin” (Mt 26,64) Megint a zsidó gondolkodáshoz fordulva értjük meg a jézusi nyilatkozatot: Eddig csak emberségemet láttátok. A hatalom, az isteni trón messze volt tőlem, hogy alázatos legyen a szenvedésem, de pár napon belül a feltámadás, mennybemenetel közel lesz, sokan látnak majd megdicsőülten az Atya mellé az isteni trónra emelve emberségemet is. A világ végén pedig majd lát mindenki „eljönni az ég felhőiben”, ami isteni kiváltság. A zsidók jól értették, ezért mondták, hogy önmaga istenítése káromkodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése