Évközi 12 hét szerda
2Kir 22, 8-13; 23, 1-3; Mt 7, 15-20
„a nép ráállt a szövetségre”
A Szentírás tele van gondolatokkal, és időnként más összefüggést ajánl megfontolásra. A zsidó nép Isten különös kegyelme folytán nemcsak néhány szóban kapott értesítést az Úr benső életéről, titokvilágáról, hanem rendszeresen kapcsolatot tartott velük. Isten adott parancsot Mózesnek fontos közlések befejeztével, hogy írja le, amit hallott. Így a családapák is könnyebben tudták teljesíteni fiaik oktatására kapott kötelességüket, és a nagy parancsot: Halld Izrael! Egyszerűbb volt megtanulniuk. Óriási előnyük volt más nemzetekkel szemben, akiknél Isten nem biztosította a közvetítő prófétánál megadott kegyelmet, hogy a kapott üzeneteket ne csak jól értse, foglalja írásba, ha kell, hibátlanul másolja, és így jusson el szavahihetően az utókorhoz is. Indiában is van szent könyv, a Védák, de a vízözön leírásánál már Isten helyett isteneket ír, ami súlyos veszedelmes eltérés, jelzi, hogy a másolat már több istenhívő bálványimádó műve. Ezek után szinte érthetetlen, hogy a zsidóság a Kr.e. VII. században annyira elfeledkezett Istenéről a bálványimádás elharapózásával, hogy elfeledték a Sínai hegy alatt kötött szövetségüket, annak írásos emlékeit, nem keresték elő évente, végül teljességgel feledésbe merült a legszentebb örökség. Jozija, a király kedves volt isten előtt, sosem imádott bálványt, ezért adta ajándéknak az ő kezébe az Úr az újra megtalált törvényt. A király megrettent az istensértések miatt, ezért elküldött néhány bizalmasát Jeruzsálem másik részében lakó Holda prófétaasszony hoz, hogy kérdezzék meg, mi a király teendője. Ő azt válaszolta: „íme, én bajt hozok erre a helyre és lakóira teljesen a törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott, mivel elhagytak engem, s más isteneknek mutattak be áldozatot, hogy bosszantsanak engem kezük művével,- és fellobban haragom e hely ellen, s ki nem alszik. Júda királyának azonban, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Mivel hallgattál e könyv igéire, s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen, hogy tudniillik álmélkodás és ágtok tárgyává lesznek megrettent a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr: Éppen azért atyáidhoz gyűjtelek s békességgel kerülsz sírodba és semmit sem fog látni szemed azokból a bajokból, amelyeket e helyre hozok” (22, 13-20)
2Kir 22, 8-13; 23, 1-3; Mt 7, 15-20
„a nép ráállt a szövetségre”
A Szentírás tele van gondolatokkal, és időnként más összefüggést ajánl megfontolásra. A zsidó nép Isten különös kegyelme folytán nemcsak néhány szóban kapott értesítést az Úr benső életéről, titokvilágáról, hanem rendszeresen kapcsolatot tartott velük. Isten adott parancsot Mózesnek fontos közlések befejeztével, hogy írja le, amit hallott. Így a családapák is könnyebben tudták teljesíteni fiaik oktatására kapott kötelességüket, és a nagy parancsot: Halld Izrael! Egyszerűbb volt megtanulniuk. Óriási előnyük volt más nemzetekkel szemben, akiknél Isten nem biztosította a közvetítő prófétánál megadott kegyelmet, hogy a kapott üzeneteket ne csak jól értse, foglalja írásba, ha kell, hibátlanul másolja, és így jusson el szavahihetően az utókorhoz is. Indiában is van szent könyv, a Védák, de a vízözön leírásánál már Isten helyett isteneket ír, ami súlyos veszedelmes eltérés, jelzi, hogy a másolat már több istenhívő bálványimádó műve. Ezek után szinte érthetetlen, hogy a zsidóság a Kr.e. VII. században annyira elfeledkezett Istenéről a bálványimádás elharapózásával, hogy elfeledték a Sínai hegy alatt kötött szövetségüket, annak írásos emlékeit, nem keresték elő évente, végül teljességgel feledésbe merült a legszentebb örökség. Jozija, a király kedves volt isten előtt, sosem imádott bálványt, ezért adta ajándéknak az ő kezébe az Úr az újra megtalált törvényt. A király megrettent az istensértések miatt, ezért elküldött néhány bizalmasát Jeruzsálem másik részében lakó Holda prófétaasszony hoz, hogy kérdezzék meg, mi a király teendője. Ő azt válaszolta: „íme, én bajt hozok erre a helyre és lakóira teljesen a törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott, mivel elhagytak engem, s más isteneknek mutattak be áldozatot, hogy bosszantsanak engem kezük művével,- és fellobban haragom e hely ellen, s ki nem alszik. Júda királyának azonban, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Mivel hallgattál e könyv igéire, s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen, hogy tudniillik álmélkodás és ágtok tárgyává lesznek megrettent a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr: Éppen azért atyáidhoz gyűjtelek s békességgel kerülsz sírodba és semmit sem fog látni szemed azokból a bajokból, amelyeket e helyre hozok” (22, 13-20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése