A családról a családnak az Evangélium tükrében
17.
„hogy nemzetekké legyen”
Az öreg Ábrahám lemondott arról, hogy Sáraitól megszülessék az ígéret fia. Ekkor Isten újra megjelent neki, és eredeti szándéka szerint rendelkezett: „Sárait, a feleségedet ne Sárainak hívd, hanem Sárának, mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzeteké legyen, s népek királyai származzanak tőle. Arcra borult erre Ábrahám és nevetett. Istennek pedig azt mondta: Csak Izmael maradjon életben előtted! Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: Nem! Sára a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre” (Ter 17,15-19) Ez a fiú egy évvel ez után a találkozás után megszületett. Neki is nehezen szült fiúkat a felesége, Rebekka, de Izsák könyörgött, és egyszerre ikreik születtek. Izsák akarata ellenére az áldás folytatása a kisebbikre, Jákobra szállt. Ismét felesleges volt a nagy akarás, hogy Rebekka besegít Istennek. (Ter 25,23) Izsák is belátta, hogy az ikrek veszekedését Isten előre megmagyarázta, most csak valóra vált az ősi figyelmeztetés. Ézsau jelezte, hogy apja halála után megöli öccsét. Ezért Izsák is, Rebekka is menekülésre késztették fiukat: „Kelj fel, menekülj a testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Légy nála egy kis ideig, amíg lecsendesedik bátyád dühe, elmúlik haragja, és elfelejti, amit ellene elkövettél. Akkor majd elküldök érted, és visszahozlak onnan”(Ter 27,43-45) „Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének lányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy! Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!” (Ter 28,1-4)
Az égig érő létra
„Jákob tehát elindult Beersebából és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai le és fel járkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Ím, e, én veled leszek és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit mondtam! Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam! Aztán megrémülve azt mondta: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza, és a menny kapuja! Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek (Isten háza), azelőtt Lizának hívták. Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: Ha velem lesz az Úr és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit fölveszek, s ha visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem” (Ter 28,10-22) Ilyen kitüntető látomást kapott Jákob választottsága jeléül.
„hogy nemzetekké legyen”
Az öreg Ábrahám lemondott arról, hogy Sáraitól megszülessék az ígéret fia. Ekkor Isten újra megjelent neki, és eredeti szándéka szerint rendelkezett: „Sárait, a feleségedet ne Sárainak hívd, hanem Sárának, mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzeteké legyen, s népek királyai származzanak tőle. Arcra borult erre Ábrahám és nevetett. Istennek pedig azt mondta: Csak Izmael maradjon életben előtted! Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: Nem! Sára a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre” (Ter 17,15-19) Ez a fiú egy évvel ez után a találkozás után megszületett. Neki is nehezen szült fiúkat a felesége, Rebekka, de Izsák könyörgött, és egyszerre ikreik születtek. Izsák akarata ellenére az áldás folytatása a kisebbikre, Jákobra szállt. Ismét felesleges volt a nagy akarás, hogy Rebekka besegít Istennek. (Ter 25,23) Izsák is belátta, hogy az ikrek veszekedését Isten előre megmagyarázta, most csak valóra vált az ősi figyelmeztetés. Ézsau jelezte, hogy apja halála után megöli öccsét. Ezért Izsák is, Rebekka is menekülésre késztették fiukat: „Kelj fel, menekülj a testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Légy nála egy kis ideig, amíg lecsendesedik bátyád dühe, elmúlik haragja, és elfelejti, amit ellene elkövettél. Akkor majd elküldök érted, és visszahozlak onnan”(Ter 27,43-45) „Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének lányai közül! A mindenható Isten pedig áldjon meg téged, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek seregévé légy! Adja Ábrahám áldásait neked, és utódodnak, hogy birtokold ezt a földet, amelyen idegenként laktál, s amelyet nagyapádnak megígért!” (Ter 28,1-4)
Az égig érő létra
„Jákob tehát elindult Beersebából és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai le és fel járkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Ím, e, én veled leszek és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit mondtam! Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam! Aztán megrémülve azt mondta: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza, és a menny kapuja! Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek (Isten háza), azelőtt Lizának hívták. Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: Ha velem lesz az Úr és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit fölveszek, s ha visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem” (Ter 28,10-22) Ilyen kitüntető látomást kapott Jákob választottsága jeléül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése