Évközi 25. hét Szombat
Préd 11,9-12,8
„Ifjú, mindezekért Isten törvény elé idéz”
A prédikátor költői szárnyalással, finom hasonlatokkal írja le az imént olvasott részben testének lassú hervadását, elkopását, és a betegség nyomában ólálkodó halál közeledését. Az írás alkalmával már öregember volt, saját magán tapasztalta meg, mit jelent, ha ez ember szeme elhomályosodik, a füle a malom zaját sem hallja meg, fogai cserbenhagyják. Ekkor eszébe jut a saját ifjúsága, nagy lakomák, mulatozások, csapongó, hangos jókedv! Mit törődött azzal, hogy akkor is éltek öreg emberek. Ha valaki figyelmeztette a józanságra, könnyen kicsúszott a száján a szó: „Sose halunk meg!” Ezért most a maga kárán tanulva írja: „Örvendj ifjú, de tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz.”(9) „Örvendj!” Ez önmagában nem baj, főleg nem bűn, ha az öröm mások boldogításából, tehát nem önzésből, gonoszságból fakad, de az önzés és káröröm bűn. Isten ítélete: jutalom, vagy büntetés.„Űzd el a búbánatot szívedből!” (10) Itt jön a még nagyobb felelősség, mert mi a bánatűzés eszköze? A nemes szórakozás, lélekformáló olvasás, művészet, vagy az italozás, hazárdjáték, drog? A túlvilági ítéletről egyelőre mit sem tudunk, amivel Isten sújtja az említett bűnöző tetteket. Mindenki előtt ismert, amikor fiatalon felőrlődik a máj, ronccsá lesz a drog gyötörte test, felőrlődik a játékszenvedélyben összeomló idegzet. Isten valóban szereti a vidámságot. Az embert boldogságra teremtette, az Ő képére vagyunk alkotva. Isten végtelenül boldog, de az Ő boldogsága a végtelenül nagy boldogítás. A bűn teszi az embert boldogtalanná, az érte járó szenvedés ad szomorúságot. Assisi Szent Ferenc híressé vált felszólítása:„Testvér, miért vagy szomorú? Ha vétkeztél, menj, gyónj meg és légy vidám!”A másik értelmezés: a fiatalság bohém, nem vesz komolyan semmit, vagy készül a bálra, vagy visszaidézi, mert a gondtalan élet az jó!„Kövesd szíved hajlamát és azt, amit szemed lát.”(9) így is lehetne gondolni e mondást: ami jólesik, azt kell tenni,az ifjúságnak ki kell tombolnia magát. Ez is az önmegvalósítás egyik módja. Mindenki szabad, ne szóljon bele az életébe senki. Mindez hiúság, helyesebben hívság, nem érték, nem ad igazi boldogságot, gyorsan elmúlik, csak a „füstje marad” Isten mindenről elszámoltat. Nemcsak arról, hogy vétkesen szórakoztál, aminek komoly következményei vannak: anyagi kár, részegség, abortusz, vagy eltartási per. Nem tettél boldoggá másokat, magad sem lehetsz boldog.
Préd 11,9-12,8
„Ifjú, mindezekért Isten törvény elé idéz”
A prédikátor költői szárnyalással, finom hasonlatokkal írja le az imént olvasott részben testének lassú hervadását, elkopását, és a betegség nyomában ólálkodó halál közeledését. Az írás alkalmával már öregember volt, saját magán tapasztalta meg, mit jelent, ha ez ember szeme elhomályosodik, a füle a malom zaját sem hallja meg, fogai cserbenhagyják. Ekkor eszébe jut a saját ifjúsága, nagy lakomák, mulatozások, csapongó, hangos jókedv! Mit törődött azzal, hogy akkor is éltek öreg emberek. Ha valaki figyelmeztette a józanságra, könnyen kicsúszott a száján a szó: „Sose halunk meg!” Ezért most a maga kárán tanulva írja: „Örvendj ifjú, de tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz.”(9) „Örvendj!” Ez önmagában nem baj, főleg nem bűn, ha az öröm mások boldogításából, tehát nem önzésből, gonoszságból fakad, de az önzés és káröröm bűn. Isten ítélete: jutalom, vagy büntetés.„Űzd el a búbánatot szívedből!” (10) Itt jön a még nagyobb felelősség, mert mi a bánatűzés eszköze? A nemes szórakozás, lélekformáló olvasás, művészet, vagy az italozás, hazárdjáték, drog? A túlvilági ítéletről egyelőre mit sem tudunk, amivel Isten sújtja az említett bűnöző tetteket. Mindenki előtt ismert, amikor fiatalon felőrlődik a máj, ronccsá lesz a drog gyötörte test, felőrlődik a játékszenvedélyben összeomló idegzet. Isten valóban szereti a vidámságot. Az embert boldogságra teremtette, az Ő képére vagyunk alkotva. Isten végtelenül boldog, de az Ő boldogsága a végtelenül nagy boldogítás. A bűn teszi az embert boldogtalanná, az érte járó szenvedés ad szomorúságot. Assisi Szent Ferenc híressé vált felszólítása:„Testvér, miért vagy szomorú? Ha vétkeztél, menj, gyónj meg és légy vidám!”A másik értelmezés: a fiatalság bohém, nem vesz komolyan semmit, vagy készül a bálra, vagy visszaidézi, mert a gondtalan élet az jó!„Kövesd szíved hajlamát és azt, amit szemed lát.”(9) így is lehetne gondolni e mondást: ami jólesik, azt kell tenni,az ifjúságnak ki kell tombolnia magát. Ez is az önmegvalósítás egyik módja. Mindenki szabad, ne szóljon bele az életébe senki. Mindez hiúság, helyesebben hívság, nem érték, nem ad igazi boldogságot, gyorsan elmúlik, csak a „füstje marad” Isten mindenről elszámoltat. Nemcsak arról, hogy vétkesen szórakoztál, aminek komoly következményei vannak: anyagi kár, részegség, abortusz, vagy eltartási per. Nem tettél boldoggá másokat, magad sem lehetsz boldog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése