AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE

AZ EMBERFIA SZENVEDÉSE

Az utolsó vacsora. Jézus letelepszik a terített asztal mellé
Nagycsütörtök délután Jézus megérkezett ahhoz a házhoz, ahol az ismerőse lakott. Az előkészítéssel megbízott tanítványok mindent az évezredes szokásnak megfelelően végeztek el. Az Úr lelkében a körülötte levő nyüzsgésben egy élmény elevenedik meg, amikor magányából megérkezik tanítványaihoz. Közeledve látja, egy édesapa elkínzott fiát öleli, a tanítványok mozdulatai tehetetlenségükről árulkodnak. Az apa felpillant az útra, amelyen Jézusnak érkezik.”Térdre hullott előtte, s kérte: Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg a vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani. Jézus így válaszolt: Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide! Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult.(Mt 17,14b-18) Jézust magányából a vacsora asztalához invitálják: Uram minden kész, a vacsoracsillag felragyogott. Üljünk asztalhoz. Jézus rábólintott. Eddig kellett várnia, hogy befejezze a művet, amit az Atya rá bízott. Jézus előtt a szokások szerint egyben megsütött bárány teste. Ilyenné kell lennem, hogy beteljék az én áldozatom. Jézus mindent elmond, amit Mózes Isten parancsára leiratott. Mindenki megilletődve fogyasztja a neki jutott bárányszeletet és a kovásztalanul megsütött kenyeret. A bárányhús elfogyott, a kenyérből bőségesen maradt. Az ószövetség kenyere türelemmel várakozik. Valaminek történnie kell. Az első csodálatos kenyérszaporítás után Jézust a kafarnaumi zsinagógába találták meg a túlsó tópartról utána jövő férfiak. Ajkukról ömlik a köszönet, árad az újabb nagy kegybe vetett remény:”Atyáink mannát ettek a pusztában, amin az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni. Jézus erre azt mondta (ekkor):”Bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak”Erre így szóltak hozzá:”Urunk adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” Én vagyok az élet kenyere! Felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek.(Jn 6,31-36) Jézus Kafarnaumban nem a mezőn termett búzából készült kenyeret adott az akkori zsidóknak és a munka nélkül szerezhető ingyen élelemre áhítozó tömegnek. Ennél sokkal többet érő élő kenyeret kínál nekik:”Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne!(56) Jézus előre megmagyarázta ezt és a „hogyant” most megmutatja: az üres húsos tál mellett ott áll egy kis halom kovásztalan búzakenyér.”Ebből egyet megfogott,felemelte,megmutatta,hogy mi az,amit fog,és elmondta,mi lesz belőle az ő parancsára. Most a kenyeret vette a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.(Lk 22,19) Mi hangzott el? Jézus parancsa: ”Ez az én testem.”Amit kimond megváltoztatatlan igazság. A kenyér halom kenyér marad. Jézus testévé a kenyér lényege, ami azt a darab ennivalót kenyérré tette, az már Jézus Teste. Az alak, a súly, az íz, minden más, marad olyan, amilyen volt.