Nagyböjt 1. hete Hétfő

Nagyböjt 1. hete Hétfő
Lev 19,1-2.11-18; Mt 25,31-46
„Legyetek szentek, mert én, az Úr a ti Istenetek szent vagyok”

Első hallásra megdöbbenhet a gyarlóságaival küszködő ember. „Legyetek szentek” Ha még valaki emberfiára hivatkoznék az Úr, az sem lenne könnyű. Mondjuk Szent Antal közismert szentségét kellene utánozni: alázatát, szerénységét, emberszeretetét. De Istenét? Pedig Jézus Krisztus azt ismétli meg, amit az Atya a Leviták könyvében 1250 évvel korábban leíratott: „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes.”(Mt 5,48) Ő már megnevezi minden szentség forrását, az első isteni Személyt, az Atyát. S a megdöbbent apostoloknak megadja a pontosítást: „Aki felkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek.”(Mt 5,45) Így már tisztábban látunk: nem Isten végtelen szentségét kell elérnünk, hanem Atyánk szeretetstílusát kell szorgalmasan gyakorolnunk. A sok negatív megfogalmazás (11-18a) pozitíven értendő: adj inkább, mint elvegyél, mondj igazat mindig, add meg a munkásod igazságos bérét, ítélj igazságosan, bárki ügyét intézed is, ne akarj rosszat tenni, ne gyűlölködj, hanem szeress, ha néha nehéz is a történtek ismeretében. Ez a legfontosabb és legprecízebb életprogram. Az Atya is nemcsak teremtett, de fenn is tart, és ellát minden szükséges jóval. Az emberek – sajnos -, nem Őt követik. Pedig számon kérnek mindent az ítéleten.