Nagyböjt első hetének csütörtökje
„Kérjetek és adnak nektek!”
Sokan nyújtogatják az utcán a tenyerüket alamizsnáért. Nyilván kapnak is. Jézus azonban nem ezekről beszélt, hanem azokról, akik Isten felé nyújtják kezüket akár itt a templomban, akár otthonuk csendjében.„Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.”(8) Ő jó Atya,de valahogy ezt elfelejtették az emberek. Azt, hogy Istentől kellene kérni hitet, munkaerőt, munkát, becsületet, az ifjúság viharai közt önmérsékletet, a felnőttek és idősek tiszteletét, a haza szeretetét, a múltra épülő büszke öntudatot. Kérni kellene, hogy a múlt század szörnyű országvesztését soha többé ne érjük meg, hogy ne tudjanak kisemmizni se külső, se belső gonoszok, hogy amit kenyérként adnak, az kenyér legyen, és ne kő, és amit halként, az ne kígyónak bizonyuljon. Mindezekért ne embereknek nyafogjunk, hanem Istennek szóljunk nagy bizalommal. Mert az ember tud gonosz is lenni, Isten azonban végtelenül jó. Persze, Isten sem ok nélkül fejezi be a tanítást ezzel: „Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat tud adni azoknak, akik kérik őt.”(11) Mire gondolhat most az Úr? Ne veszítsük tovább a hazát, a hazát jelentő magyar nyelvet és kultúrát. Ragaszkodjunk őseink hitéhez. A külső ellenségtől védjen, legyen az bárhonnan jövő. Ne engedje az Úr, hogy kuruc-labanc szellem szaggasson bennünket. Adjon nekünk nagy-nagy bölcsességet, hogy a magunk dolgát magunk rendezzük a magunk javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése