Apostolok Cselekedetei
2,37: „Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” Érdekes a különbség a két embertömeg között: azok, akik Pilátus előtt tolongtak, magát Jézust látták rabként, majd megostorozva, megtagadva a vezetőktől, aztán egy köztörvényes bűnözővel szembeállítva , hogy melyik méltó a közkegyelemre, és jött az üzenet: a főpapok és a vének Barabbás mellett foglalnak állást, gyerünk, ezt kövessétek ti is; az a tömeg talán nem rendült meg? Most mi indította őket szívbéli bánatra, és az akkori gyávaság, rosszindulat, a Jézus halálában való részvállalás jóvátételére? A Szentlélek nyilván megérintette lelküket, megadta nekik a bűnbánatra indító kegyelmet. Ezt ők elfogadták. Kérdezték a további tennivalót, készek voltak indulni Jézus felé.
2,38: „Péter azt felelte nekik: Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát”.
A tartsatok bűnbánatot nemcsak azt jelenti, hogy bánkódjatok bűneitek miatt, hanem eredeti jelentése ez: Forduljatok el a bűnötöktől és forduljatok vissza Istenhez! Ennek megtörténte után el kell fogadnotok, hogy Jézus a keresztség szentségét rendelte eszköznek a bűnbocsánatra. Meg is kell keresztelkednetek az előírt módon, mert ez az első és legszükségesebb szentség. Utána vehetitek föl a második szentséget, a bérmálást. Akit az apostolok rendkívüli módon nyertek el, a Szentlelket ti már csak az Egyház közreműködésével kaphatjátok meg, vagyis a bérmálásban, mint az Atya és a Fiú nagy ajándékát
2,39: „Mivel az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk,Istenünk.” Péter itt az ószövetségre utal. Ebben Isten az összes nemzet közül Izrael népét választotta magáénak, rábízta az egyisten hitet, és a Megváltó megtestesülését. Ha a zsidók elfogadták volna Jézust Isten akarata szerint Megváltónak, Kaifás főpap nem méltatlankodik Jézus Istenfiúságán, hanem leborul előtte és átadja neki, az örök főpapnak az addig viselt tisztséget, akkor a többi nép fiainak előbb a zsidósághoz kellett volna csatlakozniuk, hogy általuk Jézusé lehessen. Ezt a kiváltságot is örökölték volna apáiktól a fiak, de mivel az apák elvesztették, nem volt mit örökölni. Minden nemzet közvetlenül csatlakozhatott Jézushoz, ha megtért és megkeresztelkedett. Jézus mindenkit közvetlenül hív és kapcsol magához, ha a hívást valaki elfogadja és megkeresztelkedik.
2,40: „Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől”! A bátorításra nagyon rászorultak, hiszen teljes tudattal felfogták, milyen iszonyatos bűnt követtek el Jézus megtagadásával. Nem volt könnyű megérteni, hogy Jézus szívből megbocsát minden megtérőnek, és erre kéri Atyját is, mint tette a kereszten. A buzdítás is rájuk fért, hiszen vállalniuk kellett a felelősséget népük előtt az újabb döntésért. Nem könnyű egy egész nép elvakultságával szembeszállni. Péter szavai a végső döntésre ösztönözték őket, mert ha ezt a döntést meg nem hozzák, akkor ők is a bűnben megcsontosodottak, tehát a gonoszok közé számítanak.
2,41: „Azok tehát megfogadták szavát, és megkeresztelkedtek, körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk”. Ez a váratlan esemény az első keresztény pünkösdöt az Egyház születésnapjává tette. Az Egyház kifejezés ugyanis a görög ekkaleó igéből származik, ami egybehív, összehív jelentéssel fordítható. Itt ez történt: Isten egybe-hívott a százhúsz keresztény mellé újabb háromezret, jelezve, hogy ettől kezdve rohamos fejlődésnek indul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése