Apostolok Cselekedetei 16.

Apostolok Cselekedetei

 
3, 1 „Péter és János, pedig felmentek a templomba a kilenc órai imádság idején ”Ez a két főapostol együtt maradt Jeruzsálemben és közösen folytatták küldetésüket. Most is együtt indultak a zsidó templomba imádkozni. Ekkor keresztény templomok még nem voltak. Jézus is sokszor ment föl a templomba imádkozni, amikor Jeruzsálembe tartózkodott. Igaz, akkor még az Atya háza volt. Jézus tizenkét évesen édesanyjának ezt hangsúlyozza: ”Miért kerestek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2, 49) Akár úgy értette az Úr, hogy a templom az Atya dolga,háza,birtoka,amit neki meg kell látogatnia, birtokba kell vennie, hiszen tizenkét évesen a törvény szerint is templomba kell járnia, akár úgy gondolta, hogy a templomi tennivalók:áldozat,ima,tanítás most már az Ő gondja kell hogy legyen,lássa,ellenőrizze,tevőlegesen vegyen részt benne. Az apostolok nem mentek az áldozatbemutatás közelébe. Az úgynevezett Salamon tornácon gyülekeztek. Közösen imádkoztak, és hirdették az evangéliumot kilenc óra náluk a nappal kilencedik órája, a mi számításunk szerint délután három óra.
3,2”Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Naponta odatették a templomnak úgynevezett Ékes kapujához, hogy a templomba jövőktől alamizsnát kérjen. Férfi, tehát felnőtt volt .Béna mindkét lábára. Bénasága miatt kenyérkereső munkát vállalni tudott. Azért vitték a templomba koldulni ,hogy ne legyen teljesen szülei terhére. A hívő zsidók ismerték isten tanítását ,hogy a bűnök bocsánatának egyik feltétele az alamizsna osztás. A templomba bűnbánatra érkezők Isten kegyelmének áradását akarták adakozásukkal biztosítani.
3,3 ”Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni, könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. ”A koldusnak a legkisebb adomány is fontos, hiszen egy darab kenyeret jelent. Az is lehet, hogy ismeretlenek voltak számára, magára akarta vonni figyelmüket, hogy egy súlyosan hátrányos helyzetű ember vár irgalomra. Ezért könyörög, kér, és nem követelődzik.
3, 4 „Péter Jánossal együtt reátekintett és azt mondta: Nézz ránk! Észrevették a földön ülő embert. A Szentlélek indíthatta az apostolokat a következő különleges adományra, amely a béna koldusnak váratlan fordulatot jelent majd az életében, sok egészséges embernek pedig üdvösséget, hiszen a bekövetkező csoda láttán sokan térnek majd Jézus Krisztus hitére. Erre valóban fel kell hívni a figyelmet, hitet bizalmat kellett ébreszteni, hogy tudatosodjék benne, nem valami véletlennek köszönheti gyógyulását, hanem ennek a két embernek.
3, 5 „Erre rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. Igéretes eseménynek tűnt a szegény ember szemében az ismeretlenek figyelmének a felkeltése. Persze nem gondolt semmi magasabb rendű tényre, csupán arra, nem aprópénz lesz az ajándék, hanem valami nagyobb pénzdarab, amit érdemes felmutatni és megcsodáltatni.
3, 6 „Péter azonban így szólt Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus nevében kelj föl és járj!” El lehet képzelni a beteg döbbenetét: nincs semmi pénze ennek az embernek? Akkor miért hivalkodik! Ha nincs pénze, akkor mije van, amit nekem tud, adna? Hall egy idegen nevet, amit talán soha nem ejtettek ki előtte: Názáreti Jézus Krisztus. Vagy mégis ismerős e név valahonnan? Netán a tavaszi nagy perből ismerős? Az ő ismeretlen nevében erőteljes parancs a béna lábnak: kelj föl és járj!