APOSTOLOK CSELEKEDETEI
5,34: „Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban, és rövid időre kiküldte az embereket”. Gamáliel meg tudta őrizni higgadtságát, és megpróbálta társait is józan belátásra bírni. Ma úgy mondják, hogy zártkörű megbeszélést rendel el a bizottsági elnök. Ne hallja senki illetéktelenül a józanság szavát.
5,35: „Azután beszédet intézett hozzájuk: Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel!” Izraelita férfiaknak szólítja társait. Ezzel hangsúlyozni kívánja, hogy az idősek tanácsa istenfélő nép bölcs öregeiből áll. Nem is süket és vak bálvány az ő istenük, hanem a mindentudó és végtelenül igazságos élő Isten nevében kutatják az igazságot. Ítéletetek tehát annak a nevében hangzik el, aki mindent jól tud. Ezek az emberek pedig nem gonosztevők, jót tettek egy súlyos beteggel, és ezt csak Isten segítségének a jeleként szabad tekinteni.
5,36: „Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy valaki és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek”. Gamáliel nyugodtan, higgadtan beszél. A közelmúltból említ példákat, tényeket. Ismerhette ezt a régi megállapítást: „a tényekkel szemben semmit sem érnek az érvek”. Teudás is azok közé tartozott, akik kihasználták az általános várakozást a Messiás eljöveteléről. Letelt ugyanis az a hetven évhét, amelyről Dániel próféta jövendölt a babiloni fogság végén. ( Dán 9,24-27) Az a négyszáz férfi a rómaiak ellen lázadó, népéért és hazájáért lelkesedő (zelóta) tömegből verbuválódott. Ilyen zelóta volt apostoli meghívása előtt Simon Alfeus fia is (Lk 6,15).
5,37: „Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták” Nem valószínű, hogy Gamáliel arról az összeírásról beszél, amelynek idején Urunk, Jézus Krisztus született. Jézus születése, annak helye és ideje sehol nem került szóba pere folyamán. Egyébként a római hatóságok elég gyakran rendeltek el embert és vagyont érintő összeírást az adók kivetése miatt.
5,38-39: „Ennél fogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok”. Gamáliel okos tanácsot ad a főtanács tagjainak. Rá kell bízni ezt is a Gondviselésre. Alapítóját már kivégeztétek, ez a maroknyi kis csapat nevetségesen kevés és szegény ahhoz, hogy önerejéből fennmaradjon. Ha viszont Isten hívta életre ezt a mozgalmat, akkor az Ő végtelen ereje élteti, és ti, mint buzgó istenhívők, nem is harcolhattok ellene
5,40: „Igazat adtak neki. Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket”. Fura magatartás egy komoly ítélőszéktől. Nem találják a vádlottakat bűnösnek. A tanácskozáson egyetlen javaslat hangzott el, amely kedvező ajánlatot tartalmazott a vádlottak javára. Fel kellett volna őket menteni és elengedni. Ehelyett büntetést szabnak ki rájuk, ezt azonnal végre is hajtják, és megfenyegetik őket, hogy ha mégis kitartanak Jézus mellett, akkor nagyobb bajok is következhetnek. Hol itt az igazság.
5,41: „Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek”. A fura ítélet után furcsa magatartást tanúsítanak a vádlottak is. Nem fenyegetőznek se Istennel, se emberrel. Nem rázzák öklüket az igazságtalanság miatt.Láthatóan boldogok. Péterben talán itt fogalmazódott meg későbbi levelében ránk hagyott öröksége: „Szolgák, engedelmeskedjetek uraitoknak teljes félelemmel, ne csak a jóknak és szelídeknek, hanem a szigorúaknak is. Mert kegyelem az, ha valaki Isten iránti lelkiismeretességből igazságtalanul szenvedve tűri a viszontagságokat. Hiszen miféle dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtek, és békével tűrtök, ez kedves Isten előtt. Hiszen erre vagytok hivatva, mert példát hagyva nektek, Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek. Ő, aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában, aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra” (1Pét 2,18-23)
5,42: „Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust” Tehát a bíróság tőszomszédságában is hirdetik, nemcsak családi környezetben, hogy a Messiás a Názáreti Jézus, eljött, tanított, szenvedett, meghalt, de él örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése