Évközi 23. hét szombat

Évközi 23. hét szombat
1Tim 1,15-17; Lk 6,43-49
„Azért jött el Jézus Krisztus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket"

Amikor ifjú teológus koromban a megtestesülés céljáról tanultam, akkor meglepődtem azon, hogy Istennek volt olyan üdvösségterve, amelyikben nem volt szó az emberi bűnről. Az ember teremtésekor Isten a lelkükhöz azonnal hozzáteremtette a megszentelő kegyelmet, ezzel Ádámot is, Évát is gyermekévé fogadta. Felnevelte hosszú éveken át az Édenkert fáit, köztük kettőt különleges céllal: az egyiket az élet fájának, hogy amikor az emberi test kifárad, ennek a leveléből vagy gyümölcséből regenerálható legyen, nyugodtan tudjon dolgozni és élni, amíg le nem jár az egyén földi életének az Úr Isten által kijelölt ideje, és az ember sértetlen emberi természetében léphetett volna a mennyországba. Az élet fája tehát átmenetileg volt tiltott fa. A másik fa viszont örökre tiltott maradt. „Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” (Ter 2,16) Esze ágába nem jutott sem Ádámnak, sem Évának, hogy engedetlen legyen. A sátán azonban úgy magyarázta Évának a tilalmat, hogy Isten féltékeny a hatalmára, azért a tiltott fa gyümölcsébe rejtette bele mindenhatósága titkát. Ha tehát el akarják venni tőle ezt a hatalmat, hogy csak ő állapíthatja meg, erkölcsileg mi a jó és mi a rossz, nosza, csak vedd le és edd meg azt a tiltott gyümölcsöt, és te is isten leszel. Éva megtette, majd adott belőle Ádámnak is, ő is evett, tehát tudatosan és készakarva vétkeztek mindketten. Ennek a bűnnek iszonyú következményei lettek: bezárult előttük a mennyország, elvesztették istenfiúságukat, a földi élet halállal ért véget, a lélek pedig a pokolba került. De megszűnt a földi jólét is: a munka öröm helyett inkább fárasztó lett, a föld ennivaló helyett „tövist és bojtorjánt” termett. Az Isten Fia megtestesülésének pedig eleve nem a teremtés boldog befejezése lett célja, hanem iszonyú szenvedéssel és kereszthalállal kellett megváltania a világot. Ezért írja az apostol: „Igaz beszéd ez, teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az első én vagyok. De éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn mutassa meg egész hosszan tűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre. Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké. Ámen!” (1Tim 1,15-17) íme, nagy gonosztevők, mindenkinek nyílhat a mennyország, csak keményen meg kell térni. Istennek a mostani üdvösségterve is az igazság és szeretet remekműve.