Amikor a Teremtő az első férfi testét pillanat alatt megalkotta a
földből, a legszebb volt az összes teremtmény között.
A testben a legfontosabb a hasznosság volt, de az egész emberi benső bámulatra méltó. A belső szervek rendben sorakoznak, mindnek megvan a rendeltetése, semmi felesleges szerv, mindent összeköt az érzékeny idegrendszer. A szépséget viszont a test külső kelleme tárja a szem elé, elsősorban az arc, benne a legremekebb, a lélek értelmes ragyogását, a szellem mosolyát, értelmes szeretetet sugárzó szemmel. A test többi részét is gyönyörűnek tervezte az Úr, a világon a legszebbnek, hiszen a növények, az állatok teste, a testüket borító bunda vagy tollazat is páratlan látvány. Az emberi testet az Úr nem szőrzettel vagy tollazattal takarta be. Az ember testből és lélekből, két természetből egybeszőtt lény. Az önmagában gyönyörű embertestet a felülmúlhatatlan szépség, a lélekszépség takarta, a két természet kívül is olyan harmóniában egyesült, hogy annak a közös fénye nem igényelt semmi takargatást. Az egymás boldogítására teremtett férfi és nő szemérmes szerelme úgy ragyogott rajtuk, hogy csak akkor jelentett aggodalmat, amikor elveszett. A bűntudat zavara akkora lett a lélek mélyén, hogy elbújtak a sűrű bokrok közé. Ha egymásra nézve ennyire furáknak látjuk magunkat, mit fog szólni meglepetésében az Úr. „Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: Hol vagy? Ő így válaszolt: Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem. De ő így szólt: Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó vezetett félre, azért ettem. (Ter 3,8-13) „Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket”(20-21) „Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek, s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek. Mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló. Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit. Isten igazsága s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, hogyha ajándékot kínálsz és megvetik. Hogyha köszöntenek, és nem adsz rá választ, hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogy ha hazád fiát eltaszítod, ha elsajátítod más járandóságát vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal – vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol, hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged. Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt” (Sir 41,14-27)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése