Gyerekkoromban nagyon szerettem a hegedűt.
Talán azért, mert édesapámnak a hangját véltem felfedezni a hangszer szelíd hangjának bájában. Egyik osztálytársam a falunk cigányzenekara kontrásának a kisebbik fia volt. Egyszer édesapjáról beszélgettünk vele.A mondata a mai napig fülembe cseng: Édesapám csak kontrás a bandában, de tercelni is tud! Ennél nagyobbra csak akkor nőtt a tercelni is tudó édesapa művészi értéke, amikor – megszánva betölthetetlen vágyakozásomat - megígérte, hogy nekem majd édesapjával készíttet egy hegedűt. Heteken keresztül lestem, vártam, mikor hozza a csodásnak álmodott remekművet. Amikor aztán gimnáziumba kezdtem járni, elfeledtem a gyerekkori álmot. Ferences kispapként kézbe vehettem a klerikátus raktárából egy igazi hegedűt. A tanulást elkezdtem, de lassan rájöttem, hogy ez a hangszer csak művészek álla alatt ad remek hangokat. Én kilencéves koromtól csak olvasni kívántam, azt is csak úgy, ha bármilyen szöveg igazán megragadott, azt tudatosan megpróbáltam még szebben megfogalmazni és úgy elő adni. A hosszú kottasorok nekem láncsorok lettek, gúzsba kötöttek. Most Sirák fiának gazdag életszabály sorozatát olvasva, most látom igazán, hogy jó nevelő idő volt a segesdi hat-hétéves éves kiábrándulás. Istennek legyen hála! „Szabadnak s munkásnak édes az élete, de mindkettőnél jobban jár, aki kincset talál. Neved fiak őrzik s városalapítás, de még inkább, hogyha bölcsességet találsz. Az állattenyésztés és a kertészkedés növeli hírneved, de jobban, mint ezek, egy kedves feleség. A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább. A furulya és a hárfa széppé teszi a dalt, de mindkettőnél jobban a tiszta hang. A báj és a szépség elbűvöli a szemet, de mindkettőnél jobban a vetés a mezőn. Szép, ha két jó barát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi. A szükség idején segítség a testvér! De még inkább megment majd az alamizsna. Az arany és ezüst támasz a lábnak mindkettőnél jobb a jó tanács. A gazdagság s a hatalom emeli a szívet, de az Úr félelme még inkább. Aki az Urat féli, nem szenved hiányt, rajta kívül nem kell más támaszt keresni. Az Úrnak félelme áldott paradicsom, minden dicsőségnél jobban megvédelmez” (Sir 40,18-27) „Fiam, te ne éld a koldusok életét, mert inkább meghalni, mint koldulni menni! Aki más asztala felé kacsingat, annak az élete nem élet. Az ajándék falat a lélek fertőzése, az okos, jól nevelt ember elkerüli. A szemtelennek ajkán édes a könyörgés, de a belsejében lobogó tűz lángol”(28-30) „Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik,s már nincsen türelme. Ne ijedj meg, amikor „álljt” kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz.Nincs az alvilágban panasz az életért” (41,1-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése