BOLDOG MARERI FILIPPA
II. r.
(kb. 1196-1236)
Az előkelő Mareri családból származott. Gyermekkorában senkinek sem okozott megbántást. Felserdülése után a szentírás tanulmányozásába fogott: tudós és tisztalelkű tanítók vezetésével nagy előrehaladásra tett szert. Egyre inkább elfordult a világ hiúságaitól, hogy Istennek éljen. Hercegi, királyi kérőket utasított vissza, ami kiváltotta szülei és különösen Tamás testvére neheztelését. Kérésük, fenyegetésük ellenére kitartott elhatározása mellett. Ebben erős támaszra talált Szent Ferencben, aki birtokukon, minthogy az a Rieti völgyben volt, gyakran megfordult. Szent Klára esete ismétlődött meg, ha nem is ugyanolyan módon. Filippa házuk egyik szobájába szinte bezárkózott a zaklatások elől. Amikor látta, hogy ezektől itt sem tud szabadulni, jámbor nőkkel a közeli hegyekbe vonult, egyszerű ruházatban, elszánva magát, hogy ott fog barlangokban lakni, amíg Isten valami útbaigazítást nem ad. Valami rendkívüli esemény állhat Tamás testvére magatartása megváltozása mögött: rendelkezésére bocsátotta a Szent Péter templomot a külváros egy részével együtt, melyet adómentessé is tett. Volt a közelben egy régi bencés monostor: ezt átalakíttatta s ajánlotta, hogy oda költözzenek. Filippa el is fogadta az ajánlatot. Szent Ferencnek is gondja volt rá: elküldte egyik tapasztalt rendtársát, Rogerius testvért, hogy a közösségnek, mely Szent Klára Regulája szerint kezdett élni, lelki vezetője legyen 1218 körül. Ezután többen is csatlakoztak hozzájuk, s Filippa lett a vezetőjük. Mint tartóra állított gyertya világoskodott nővértársai előtt, úgy, hogy közben a legkisebb és a többiek szolgája akart lenni. Testét virrasztásokkal, böjtökkel igyekezett szolgaságra fogni s Szent Pálhoz hasonlóan dicsekedett testi gyengeségei, betegségei miatt. Imái közben gyakran könnyezett, s mikor betegek tapasztalták a könnyek gyógyító hatását, azok kérésére kis üvegekbe gyűjtötte össze a könnyeket. Mások lelke üdve szívügye volt. Minden módot fölhasznált, hogy a tévelygőket a helyes útra terelje. Egyszer egyik nővértársát rokonai - akarata ellenére - kicsalták a rendházból. Filippa imájára a kapu előtt úgy megmerevedett, hogy semmiféle erő nem volt képes elmozdítani. Gondja volt a szegényekre. Adományokkal, jótanácsokkal segítette őket. Kezét betegekre téve őket meggyógyította. Kenyérszaporítási csodáról is tudunk. Mennyei látomásokkal megerősítve, halála idejét előre tudva, hagyta itt a földi életet. Tisztelete századok óta megszakítatlan. Ezen az alapon avatta őt boldoggá VII. Piusz.
„Imádságaitokban mindig emlékezzetek meg rólunk, állandóan kérjétek Istent, hogy ő, aki tudja, hogy emberi törékenységünk miatt ekkora veszélyeknek kitéve megállni nem tudnánk, kegyelmével minket megerősítve, a tőle ránk bízott feladatot méltó módon tudjuk teljesíteni.”
IX. Gergely levele a Szegény Úrnőkhöz.
Imádság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése