Nagyböjt 1. hete Szombat

Nagyböjt 1. hete Szombat
MTörv 26,16-19 ; Mt 5,43-48
„hogy tulajdon népe légy”

Minden nép a földkerekségen Istené, a teremtés jogán. Övé a megváltás jogán is, hisz Jézus Krisztus mindenkiért meghalt. Ősidők óta volt egy népe, akiről érezhető módon jobban gondoskodott, mint a többiről. Nemcsak anyagiakban, hanem kegyelmekben. Ez a zsidó nép volt. Miben mutatkozott meg ez a kegyelmi többlet? Kevesebb politikai hatalmat, erőt képviselt, soha nem volt nagyhatalom, de Isten volt a védőjük, jólétük forrása. Évszázadokon át nem engedett ártani népének sem Babilon, sem Egyiptom által. Rájuk bízta az egy istenhitet, a Messiás-hit fenntartását, a Megváltó eljövetelének előkészítését. A zsidók vállalták, hogy ne csak Istenük legyen, hanem a királyuk is. Az újszövetség idején is van egy választott közössége az Istennek, akiket már az összes többi népből válogatja össze. Gondoskodó szeretettel veszi körül. Rábízta Fia áldozatát, a megváltás kegyelmeit, az üdvösség szolgálatát. Politikai hatalmat ritkán adott más népek felett. Célul adta a közösségnek, hogy tanítsa és biztosítsa Isten parancsainak megtartását, hirdesse a megváltás megtörténtét, szolgálja Jézust a Szentmisében és az Eucharistiában. Egy kis népnek nekünk, magyaroknak különleges hivatást adott. Isten tanítását és parancsait őrizni, védeni a keresztény országokat. Isten királyságát Fia Édesanyjára ruházta. Ma is számít ránk az engedelmességben, a hit tisztaságában, az eucharistikus lelkület ápolásában. Per Mariam ad Jesum! Ez a forma Isten jóságának képe kell hogy legyen, húzóerő a népek nagy családjában.