Nagyböjt 1. vasárnapja

Nagyböjt 1. vasárnapja
MTörv 26, 4-10; Róm 10, 8-13; Lk 4, 1-13
„Jézus a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra”

Jézus nyilvános működése azzal kezdődött, hogy elment a Jordán partjára. Előfutára, Keresztelő Szent János ott hirdette a köréje gyűlt hatalmas tömegeknek, hogy elérkezett az idő, Isten elküldte hozzánk a régen megígért Messiást. A Messiás azért érkezett a földre, hogy megszabadítsa az embereket bűneiktől, az ősbűn elkövetése óta bezárult mennyországot megnyissa a benne hívők előtt. Elmondta azt is, hogy ide jön személyesen, és Isten Lelke az égből galamb képében föléje száll, és rajta marad. Mindez megtörtént. Ezután „Jézus a Szentlélekkel eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán”. (Lk 4, 1-3a) Jézus mindenkinek jó példát adva alázattal felvette János bűnbánati keresztségét, és rábízta magát a Szentlélekre. Mindent úgy tett, ahogyan majd nekünk, követőinek is cselekednünk kell. Ősi, szép szokás volt a próféták világában a böjtölés. Ez elsősorban azt jelezte, hogy a testét is aláveti az elhivatott ember a prófétai szolgálatnak. Jézus vállalta ezt a küldetés-kezdést. Az emberek közt járkáló sátán is hallhatta Jánostól, hogy itt van a földön a Messiás. Láthatta Jézus megkeresztelkedését és a Szentháromság nagy titkának kinyilvánítását is. Nyomon követte a szomszéd hegyoldal rengeteg barlangjából alkalmas imahelyet, választó Jézust. Csak várt, várt negyven napig. Az imába merült Messiást zavarni nem merte. Amikor azonban negyven napos intenzív imáját abbahagyta az Úr, odaoldalgott hozzá. Jól bevált, sikeres kísértés receptjeit szedte elő. Jézus nagyon éhes, kezdte hát a haspártiak csalétkével: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré. De Jézus ezt felelte: Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember” (3-4) – Jézusnál ez a kísértés nem hatott. Próbáljuk hát a hatalomvággyal elcsábítani. „Egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, - mondta-, mert hisz én kaptam, meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz. Jézus elutasította: Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (5-8) Hány Nagy Sándor, Hannibál, Hitler és Sztálin ugranék erre! Jézus nem teszi. Ő csak az Atyát imádja. Erre ad példát. Már csak a hiúság van hátra: Fölviszi Jézust a jeruzsálemi templom párkányára: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad. De Jézus ezt válaszolta: Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet” (9-12)„Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust” (13) Mi is igen jelentős nagyböjtöt kezdünk. A buzgóbbak előírás nélkül is böjtölnek. A sátán itt kószál, kit a hasán keresztül, kit a hatalommegtartás őrült vágyával, kit, pedig beképzelt szellemi nagyságával kísért. Akinek nincs Istene, Szentírást nem olvas, azt hiszi, hogy a sátán ingyen kínálgatja neki a sikereket. Okítsuk ki a sátánt: Nekünk van Atyánk az égben, övé minden hatalom és dicsőség. Ad olyan vezetőket, akiknek a kezéből jut majd mindenkinek bőséges kenyere. Atyánktól, pedig igazságot és szeretetet fogunk tanulni, tehát igazi értékeket. Jézussal együtt, pedig fel fogunk támadni!