Nagyböjt 1 hete szerda

Nagyböjt 1 hete szerda
Jón 3, 1-10; Lk 11,29-32
„Ez a nemzedék nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét"

Jézus nagyon szomorú, amikor ezt a kijelentést teszi: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek” (Lk 11, 29-30) Az Úr két régi példát említ, amelyekből megfelelő következtetéseket vonhattak le akkori hallgatói, és amiket bölcsen végighallgatva mi is komolyan megerősödhetünk hitünkben. Salamon korában a Szentföldtől délre eső vidéket, a mai Arábia északi részét jelentette. A Királyok első könyve, mint aranyban és fűszerben rendkívül gazdag országként írja le. Akkori királynője művelt asszony volt. Hírből ismerte Salamon királyt. Legendákat meséltek neki bölcsességéről, udvaráról, építkezéseiről. Felébredt benne a vágy, ha már kortársa egy ilyen csodálatos tehetségű embernek, személyesen is megismerkedhessen vele. A gondoktól ma sem mentes egy ilyen uralkodói utazás megtervezése, lebonyolítása. Akkor nem voltak diplomáciai testületek, külföldi nagykövetek, attasék, még térkép, sőt iránytű sem létezett. A sivatagos tájon gyalog vagy teveháton haladhatott az utas. A királynő karavánnal vágott neki a hosszú útnak. Vállalta, mert kérdéseivel próbára akarta tenni uralkodó társát. „Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett; nem volt olyan dolog, ami a király előtt rejtély lett volna. Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített, meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és azt mondta a királynak: Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról és bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, Amelyet hallottam. Boldogok embereid és boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izraelé trónjára ültetett – mivel az Úr örökké szereti Izraelt -, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass! Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat (41 kg/db) s nagyon sok fűszert meg drágakövet, sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak” (1Kir 10, 1-13) Csoda, hogy Jézus szomorúan gondolja végig mindezt? Salamon bölcs volt néhány dologban; a végtelen bölcsesség: Jézus maga. Salamon kiépítette a fővárost, rendbetett egy Duna-Tisza köznyi országot; Jézus az egész föld és ég teremtője, feldíszítője, éltetője. Népének jelentéktelen figurái sorakoznak előtte, és új jelet követelnek. Nem is ad más jelet, mint a feltámadást halottaiból. Vajon a mi nemzedékünk okosabb? Mi Jézusnál keressük a megoldásokat?