Nagyböjt 2. vasárnap

Nagyböjt 2. vasárnap 
Ter 15,5-12. 17-18; Fil 3,17-4,1; Lk 9,28b-36
„Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek”

Jézus azért jött a világra, megtestesülten emberi alakban, hogy szenvedésével és halálával megváltson és üdvözítsen bennünket. Ennek a nagy műnek előkészítse volt nyilvános működése. Addig, amíg Názáretben élt, Édesanyján, Márián és Szent Józsefen kívül nem tudta senki, hogy Ő Istennek egyszülött Fia, aki a mi üdvösségünk visszaszerzéséért vette magára az emberi természetet. Az emberek, a túlvilág lakói is tudomásul kellett, hogy vegyék: Ő az Istentől küldött Megváltó. Ennek igazolása lépésenként történt. Keresztelő Szent János a Szentlélektől kapott biztos jelet: „János tanúságot tett és azt mondta: Láttam, hogy a Lélek, mint galamb leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia”.(Jn 1,32-34) Ezt János tanítványai hallották és néhányan Jézushoz csatlakoztak azonnal. Jézus ezután tanításaival és csodáival hívta fel az emberek figyelmét rendkívüli küldetésére: „Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki? Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén”(Mk 1,27-28) Aztán Péter fogalmazza meg tökéletesen kilétét: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16) Jézus jóváhagyja, és megteszi jövendő Egyháza sziklaalapjának, de hozzáfűzi a fontos tanítást: „hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, de harmadnapra föl kell támadnia” (21) Ezt nem akarták elhinni a tanítványok. Ezért fölvitte az Úr három tanítványát egy hegyre: „Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit”(Lk 9,29-32) „a felhőből szózat hallatszott: Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok” (35) Jézus egyedül maradt. A hegyről lemenőben megparancsolta nekik, hogy erről a látomásról senkinek se beszéljenek. Íme, Jézus félremagyarázhatatlanul igazolta önmagát és küldetését, és közölte velünk, hogy követőinek is sokat kell szenvedniük vele és érte. Így telik be Isten akarata: Jézus szenvedéseivel megvált minket, de ebben a csodálatos műben nekünk is hagy részt: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemen azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az Egyháznak a javára” (Kol 1,24) Mondjuk ki ezt Szent Pállal együtt mi is, a sokat szenvedett, rengeteget vétkezett hazánk, népünk javára. Váljék dicsőséges feltámadásunkra.