Szent Péter apostol székfoglalása

Szent Péter apostol székfoglalása       
1Pét 5,1-4; Mt 16,13-19
„mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese”

Jézus,Atyja útmutatása szerint Szent Pétert szemelte ki, hogy Egyházának legfőbb pásztora, Jézus Krisztus helytartója legyen. Amikor Jakab és János apostolok édesanyjuk közvetítésével azt kérték az Úrtól, hogy Jézus országában ők ketten legyenek a főminiszterek, akik Jézus mellett ülnek jobb és baloldalon, Jézus kereken kijelentette, hogy ezt a kérést nem ő dönti el, ezt az Atyaisten saját maga adományozza (Mt 20,20-23) a két apostolnak ezt már korábban is meg kellett volna érteniük, amikor Péter felelt Jézus kérdésére. „És ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus azt felelte neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyben van. És mondom neked: Te Péter (szikla) vagy és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a menyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,15-19) Jézusnak ekkor még nem volt Egyháza. Az Isten fiait majd a halálával fogja egybegyűjteni (congrego> ekkaleo> ekklészia> Egyház). „Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik! Ezt pedig nem magától mondta, hanem főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a (zsidó)nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse”. (Jn 11,49-52) Az összegyűjtést Jézus kereszthalálával vitte végbe. Ezért mondják az egyházatyák, hogy Jézus oldalából a lándzsadöfés nyomán született meg az Egyház, és a szentségek, a kegyelemeszközök, amelyekkel Jézus a világ minden nemzetéből összegyűjtött embereket Isten gyermekeinek új és örök Egyházában egyesíti. Péter akkor még nem volt szikla. Megrendült a félelemtől, megtagadta Krisztusát. Feltámadt Ura ezt a három tagadást három szeretet-nyilatkozattal visszavontnak tekinti, rábízza ténylegesen összes hívének vezetését. Ettől kezdve Péter Jézus helytartója. Halálával pedig ez a hűség örök pecsétet kap (Jn 21,19) Ma ezt a titkot ünnepeljük: Péter tanítószékének, katedrájának hívjuk ezt a tanításban, kegyelemosztásban kifejeződő krisztusi megbízatást. Péter tanítószéke először Jeruzsálemben állt, aztán Péterrel együtt áttelepült rövid időre a Szíriai Antióchiába, majd végül és örökre Rómába. Pár évszázad múlva fogalmazta meg világosan egy egyházatya: „Ubi Petrus, ibi Ecclesia” Ahol Péter van, ott van az Egyház. Nagyon fontos tudnunk, hogy mi azt az egyházat nevezzük Egyházunknak, amelyet az Atya jelölt meg és szentesített Jézus szavaival: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta” Egy az Atya, egy a Krisztus, egy halála volt, és egy Egyháza van.