Az Irgalmasság Szent Éve 162.

Most elmegyek...

„Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot modtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljon, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett” (Jn 16,5-11) Az első és az apotol szíveket leginkább elbúsító jézusi bejelentés: Most elmegyek ahhoz, aki küldött.Ezek az egyszerű, kétkézi munkás apostolok egyre döbbentebben hallgatták: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hová mégy? A tény fáj nagyon: elmegyek.Aki látott valaha háboruba induló katonákat, sírva búcsúzó hitveseket, rosszat sejtő apró gyerekeket, az talán érti a tanítványok első félelmét: elmegy, itthagy bennünket. Nem beszél igazságról, szeretetről, nem érezzük többé, hogy szeret bennünket az, akiből csak a biztos tudás árad, aki egyetlen reménynek bizonyult három éven át, aki a zsidó nép többezer éve várt megmentője, a láthatatlan Isten képviselője, minden baj gyógyítója, és most bejelenti: elmegy. Elmegy, de nem hagy el senkit, elmegy, de maga helyett küld egy Vigasztalót: a Láthatatlan Harmadik Isteni Személyt, akit szintén a Mennyei Atya küld, aki majd azt a rengeteg boldogságot osztja szét, amelyet a Megváltó a most kezdődő iszonyú szenvedéseivel akar és ki is fog érdemelni. Elmegy, hogy kinyissa az ősbűn miatt rég bezárt mennyországot újra kinyissa nekünk. Hogy biztosak legyünk: le van győzve a sátán, az ítéleten csak az bukik meg örök halálra, aki a végtelen szeretetet elutasítja. Ne féljetek.