Szerda húsvét 7. hetében

Szerda húsvét 7. hetében          
ApCsel 20,28-38; Jn 17,11b-19
„Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál”

Sok töprengésre adott számomra okot, ahányszor ezt az evangéliumi verset olvastam: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék” (11b-12) Jézus tanítványaiért könyörög Atyjához. Azt kéri, hogy az Atya tartsa meg, őrizze meg őket ezután, mert neki el kell hagyni őket. A megőrzés módja tűnik fel első olvasásra:„Tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál” Majd felvillan egy jónak látszó megoldás a titokra: Isten haragra gerjedhetett volna az ősszülők ellen, mert annyi jósága ellenére rosszul viselkedtek, a kísértő első mondatára azonnal elhitték, hogy az Úr elrejtette az istenné válás nagy lehetőségét a tiltott fának a gyümölcsébe, és hazug módon azzal fenyegette meg őket, ne egyetek belőle mert akkor meg kell halnotok. Ez szörnyű sértés az abszolút igaz és szerető Isten ellen. Mégsem háborodik fel, mert szereti őket. Bünteti rossz teremtményeit, de megőrzi őket a megváltás irgalmára. Akkor az Atya, mint Üdvözítő szól: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod”(Ter 3,15) Itt még az Atya mondható megváltónak, hiszen első személyben beszél. Aztán jön az üdvösség kibontakozása: Gábor főangyal köszönti Szűz Máriát: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni” (Lk 1,28-32) Az Atya kárhozat helyett megváltást ígér a vétkes asszonynak, gyermekeinek és utódaiknak. Ezt a csodálatos feladatot Fiára bízza, még fogantatása előtt adja neki a Jehosúah nevet, amelynek fordítása: Jahveh a megváltó. A nehezen értett vers értelmében így nyugodtam meg: „Tartsd meg őket, Atyám, a te nevedben, amelyet nekem adtál!” Az egyetlen, akit Jézus nem tudott megőrizni az üdvösségre, Júdás, az áruló. Róla ezt mondja: „Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék” Vigyáznunk kell a magyarázattal: Júdás kárhozata nem cél volt, aminek be kellett teljesednie, hanem amit korábban idézett Jézus, annak az Írásnak kellett beteljesednie: „Ki megosztotta kenyerem, sarkát emelte ellenem”(Jn 13,18; Zsolt 41,10) Most értünk imádkozik Jézus. Legyen tanítómesterünk, és oltalmazzon mindannyiunkat.