Az Irgalmasság Szent Éve 164.

Rövid idő

Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, s viszontláttok. A tanítváyok közül néhányan elkezdtek tanakodni: Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s márnem láttok, ismét rövid idő, és viszontlátgtok? És hogy: az Atyához megyek? Így töprengtek: Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, hogy mit akar vele mondani. Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: ’Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik” (Jn 16,16-20) A szenvedésről és az azt megelőző és követő egy-két napról van szó. A betániai vacsorán az Úr nyiltan kimondta a drága nárdusz-kenetet követő vitában: Ne bántsátok szegény Mária szívét! Nem mondta neki senki, hogy mi történik, de Jézus fentebb idézett szavai félreérthetetlenek: „Temetésem napjára teszi” (Jn12,7) És amit a sokak által félretolt, 1932.július elsején az Atya adott interjúval tesz az emberi nem? Az Atya egyetlen ünnepnapot kér önmagának, azt mennyire veszi komolyan az emberiség? Vagy a Szűzanya világjárása, önkéntes nagyköveti küldetései: La Salette (1846),Lourdes (1858), Fatima (1917) és Garabandal (1961-1965)? Nemzetünk harca 998- tól napjainkig a keresztény Európáért, amelyet Nagyboldogasszonnyunk kért Géza fejedelemtől és Szent Istvántól Fia, Jézus Krisztus titokzatos Testének védelméért? Vagy napi fohászom, szentmiséim a földön élő pogányokért?

„Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezett az óra, amkor már nem beszélek képekben, hanem nyiltan hirdetem nektek az Atyát. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát. mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához” (Jn 16,23b-28) Milyen élményt jelenthetett az apostoli kollégiumnak, hogy ezeket a nagy titkokat végighallgathatták. Gondoljunk a János-evangélium első lapjaira.Az apostol bemutatja az Igét, aki az Atya keblén élt a „hajnalcsillag előtti isteni születése óta” (Zsolt 110,3) Elmondja: „Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel”.(Jn 1,3-4) „Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (9-14) „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (18) Majd Keresztelő János, az előfutár nyilatkozott: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani”(26) „Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: a nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: ’Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam, és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (Jn 1,29-34) „Erre a tanítványok megjegyezték: Most már nyiltan beszélsz, nem képekben” (Jn 16,29)